„Ne nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is.”

(Pál Apostol Filippibeliekhez írt levele 2. fejezet 4.vers)

A bűn által megrontott világ természetes velejárója lett a mindenütt megnyilvánuló, a másikat letaposó és elpusztító önzés, mely sokszor az életösztönre hivatkozva hirdeti; nekem ennem kell, nekem élnem kell, az oroszlán is megeszi az antilopot...

De hova vezet mindez? Emlékszünk a mesére a két csacsiról, akiket kikötöttek két szalmabála közé? Mikor enni szeretett volna az egyik és a hozzá közel eső bálából szeretett volna kissé csemegézni, a kötél megfeszült, mert a másik is ugyanezt szerette volna, csak a másik bálából.

S mikor így erőlködve erejük végére jutottak belátták, hogy így mindketten éhen maradnak. Aztán felismerték, hogy helytelen a hozzájuk közel álló bálára úgy tekinteni, mint ami csak az övék. Így megállapodtak, hogy együtt mennek először az egyik bálához, majd a másikhoz és így mindketten jóllaknak.

Szép ez a történet, de ki kezdje, ki engedjen előbb? Mert valakinek engedni kell! Ahogy egyszer magam is szemtanúja voltam, ahogy a buszmegállóban az indulni készülő járat ajtajánál két ember udvariaskodott egymással: „Csak ön után!”. - "Nem csak ön után!" Ez ment egy darabig, majd a sofőr kiszólt: „Döntsék el ki jön előbb, mert zárom az ajtót és mindketten itt maradnak!”

Ki engedjen hát? Mi válik a másik javára? Mivel használhatok a másiknak a legjobban? Ha odaadom a kenyerem, vagy nem adom, de megmutatom hogyan és hol szerezhet magának? Ezek a hétköznapok kérdései, melyre nincs egyetemes igen, vagy nem.

Adjak? Ne adjak? Engedjek? Ne engedjek? Pál úgy folytatja, minden helyzet más lehet (Jézus sem adott jelet, mikor a farizeusok kértek tőle, a kananeus asszonyt próbára tette, mielőtt csodát tett volna, viszont a tíz leprást minden kérdés nélkül gyógyította meg, szemben Pállal, akiről úgy beszél, mint választott edényéről, és háromszor könyörög, a válasz mégis; nem), de a lényeg a lelkület, mellyel akár nemet is mondhatsz.

„Az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is” (Fil.2:5)

Mert nem azért mondott nemet, hogy neki jó legyen, hanem mert ezzel adhatta a legtöbbet neked. Ezért szükséges, ahogy Jézus is tette teljesen ’belebújni’ a másik bőrébe, akarni megismerni a másikat, és önmagam vágyait háttérbe szorítani a másik javára élni.

S mi lesz az eredmény? Mi lesz azok jutalma, aki győz a saját önzése felett.

„Aki győz, megadom annak, hogy az én királyi székembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyi székében” (Jel.3:21)