„Ott-tartózkodásuk alatt elérkezett a szülés ideje. Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson.” 

Lk 2,6-7

Gyermekkoromban nálunk otthon egyszerű volt a karácsonyi készülődés. Édesapám csendes szavú biológiatanár volt, édesanyám keményen dolgozó háziasszony. Hozzájuk nem illettek extravagáns partik vagy luxusajándékok. Visszanézve mégsem érzem, hogy bármi hiányzott volna – egyszerű, kedves szokásokból állt a Karácsony, amik nagyon sokat jelentettek nekem.

Például minden évben kocsiba ültünk, és végighajtottunk a városon, gyönyörködve a karácsonyi fényekben. Mézeskalácsot gyúrtunk, harangocskákat, csillagokat szaggattunk a tésztából, zöld és piros cukormázzal vontuk be, színes cukrot szórtunk a tetejére.

Igazi angyalhajat használtunk, így a fa díszítése hosszas művelet volt, takarékoskodó édesanyám ragaszkodott hozzá, hogy szálanként rakjuk fel a fára, és úgy is kellett leszedni, így nem gubancolódott össze, el lehetett tenni jövőre.

Karácsony este mindig elmentünk a 11 órás misére, papírgalléros, apró fehér gyertyákat tartottunk a kezünkben, és elénekeltük éjfélkor a Csendes éjt. Karácsony napjának reggelén a zoknikban és körülöttük egyszerű ajándékok voltak, például egy posztóbaba, amit nagynéném készített nekem.

A karácsony előtti napokat sem zsúfoltuk tele tennivalóval. Voltak mindig apró, kedves pillanatok, amik megérintettek, amik emlékeztettek rá, hogy valami különleges esemény történt 2000 évvel ezelőtt.

A Karácsony nem arról szólt, hogy még több legyen, hanem a háláról mindazért, ami van.

Mennyire más a jelen – különösen attól az elvárástól, hogy minden évben szebb legyen, jobb legyen. Elolvasván Jézus születésének történetét Lukács evangéliumában, látom, hogy Isten sokkal csendesebb, hálatelt mintát adott a Karácsony ünneplésére. És nem tudom, nem Jézus igaz története lenne-e a legjobb módja születése megünneplésének – szemben mindazzal, amit a reklámok sugallnak.

Lukács történetében szerény embereket látunk szerény helyen. Nem jutott nekik kényelmes szoba, berendezkedtek egy állatoknak szánt szálláson. Senki nem adott Máriának babakelengyét, ezért a kéznél lévő rongyokba burkolta gyermekét. Nem volt ringó bölcsője, Jézus az állatok etetőjébe rakott szénán aludt.

Az angyalok mégis ámulattal szemlélték, dicsőítették Istent, és háladalt énekeltek. És Mária szívébe zárta és elmélkedett a történteken.

Elgondolkozom, látva az egyre növekvő nyomást karácsony kommercializálására, nem az volna-e a legjobb, ha visszatérnénk az eredeti módjához az ünneplésnek. A csinnadratta helyett a kedves egyszerűségre lenne szükségünk. Vajon a költekezés helyett a szerénység és alázatosság nem vinne közelebb a csodához?

Ezen a Karácsonyon teszek egy lépést visszafelé. A kevesebb több alapján. Több a nyugalomból, egyszerűségből, alázatból, befogadó, elmélkedő pillanatból. Kevesebb rohanás, több szünet. Kevesebb kapkodás, több odafigyelés az üzenetre: megszületett egy gyermek, aki a Mindenség Királya lesz, egy szolga, aki Megváltó lesz - Emmánuel… Velünk az Isten. Ámen.

Uram, a Karácsony előtti sürgés-forgásban segíts megállnom, hogy a lényegre figyelhessek. Segíts megtapasztalnom szívemben a Karácsony örömét. Köszönöm, hogy elküldted Fiadat. Ámen.