„Ezt mondja, a ki ezekről bizonyságot tesz: Bizony hamar eljövök. Ámen, bizony jövel Uram Jézus!”

Jelenések 22,20

Úgy várjuk már! Eljön az ég felhőivel! Vele lesznek mind, a szent angyalok! Megtörténik az ítélet és az igazságszolgáltatás és végre minden rossz elmúlik! óh, mikor lesz már! Mikor fog ez végre megtörténni, hogy láthassalak?!? Ugye, milyen ismerős érzés!

A közös zenélés mindig öröm. Fiatalok gyűltek össze ifi napra. De mi van, ha a másik egy másik közösségből jön. Nem csak egy másik gyülekezetből, hanem egy másik keresztény egyházból is? Más a kultúra. Ismeretlen, gyanús, esetleg félelmet keltő is lehet.

Megszólal az első akkord, elkezdődik az ének. Közös lesz a hang, egyre több az együtt töltött idő. Csak egy nap, de kezdjük megismerni egymást, a másik hitét. Nyitottak vagyunk, odafigyelünk, meghallgatunk, igyekezünk nem félre érteni a másikat. A nap végén újra énekelünk együtt, közösen. A közös zenélés mindig öröm, mert Jézus ott van, ahol ketten vagy hárman… az Ő nevében!

Ezrek és ezrek lépik át illegálisan a Magyar határt. Félelem van bennük és félelem van bennünk is. A helyzet félelmetes! Van, aki az életét, van aki a jövőjét, van aki a biztonságát, van aki a munkáját félti és még sorolhatnánk. Hol van Isten? Egy barátom meséli: Az emberek türelmetlenek, szoronganak, idegesek. Majd elindulunk a tömeg felé ásványvizes palackokkal. Az ADRA adta, hogy segítsünk. Mert a szomjazónak innia kell, az éhezőnek ennie. Ilyen egyszerű. Egy kislány lép elénk, elveszi a vizet, mosolyog, köszöni. Nem csak mi vagyunk ott, Jézus is ott van és múlik minden rossz. Már most!

Egy országos program szervezése a tét. Körben ülünk és beszélgetünk, mikor mi lesz, kinek mi a feladata. A szervezés mindig nehéz. Nem tudod, mennyien jönnek majd pontosan és honnan, de szerződni kell a szállásra, az ételre, a szükséges termekre. Nem tudod mennyi lesz a bevételed, de azt igen, mennyi a biztos kiadásod. Hitben lépsz, már a szervezésben is és ajtók nyílnak. Egy új helyen régi ismerős fogad, egy másik olcsóbban ad jobb ételt, jobb feltételekkel, a program is alakul. Mintha magától is mennének a dolgok és nem csak a rengeteg belefektetett munka miatt. Jó az Úrral és együtt dolgozni!

Ma kora délután a Tiborszállási Adventista Általános Iskolában a Passio című darabot adtuk elő tiszavasvári barátaimmal. Drámacsoportjuk három éve mutat be jobbnál jobb darabokat a Bibliai történetekből, most Jézus szenvedéstörténete volt soron. A másfél óra utazás, majd a színpad berendezése elfárasztott mindenkit.

Az előadás előtti próba nem igazán sikerült, szinte minden szétesett, nehezen jöttek elő a begyakorolt mozdulatok, szavak. A zenei alap elcsúszott, alig volt hallható, mindent meg kellett ismételni. Még a mikrofonok sem akartak jól működni! Mi lesz most? Jöttek a gyerekek, óvodások, kisiskolások! Meg fogják érteni ezt a komoly drámát? Tele voltunk aggódással, de aztán valami történt.

A fáradság elmúlt, az arcok elkomolyodtak, a gyerekeket szeretettel fogadva felkészítettük a történetre, a zene jól szólt, az énekek csodálatosak voltak, minden mozdulat és szó a helyére került. A történet hatott, sok szívet megérintett. Jézus velünk volt!

Nem kell várnod arra, hogy egyszer majd eljön az Úr a jövőben, mert Ő már most veled lehet. Már most vele járhatod az utadat, már most az Ő országának polgára vagy és ennek szinte minden előjogát élvezheted, ha teszed, amit kell!