„De ha a bűnös megtér, és nem követi el többé vétkeit, hanem megtartja minden rendelkezésemet, törvény és igazság szerint él: akkor élni fog, nem kell meghalnia. Azokat a vétkeket, amelyeket elkövetett, elfelejtem majd neki. Azokért az igaz tettekért, amelyeket véghezvitt, élni fog! Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát - így szól az én Uram, az Úr -, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen.”

Ezékiel próféta könyve 18. fejezet 21-23.verse

Nehezen kezdek el írni akár egy sort is. Olyan mélyen érintenek ezek a szavak, hogy szinte felfoghatatlan. Az egész világ azt várja el, hogy fejlődjünk. Legyen több iskolai végzettséged, legyen jobb telefonod, legyen nagyobb autód, legyen nagyobb házad, és ezzel együtt az egód is nagyobb lehet. Nincsen ez így jól, és mégis azt látom, hogy erre hajtunk. Felcserélődtek az értékek.

E közben pedig azt látjuk, hogy az Isten is azt várja el tőlünk, hogy fejlődjünk. Hagyjuk el a korábbi régi bűnös életünket, térjünk meg Hozzá, és akkor minden jobb és minden szebb lesz. Meglehetősen szomorú vége lehetne az életnek úgy, hogy ez ígéret nem hangzott volna el. Én, mint bűnös ember, aki sokszor tusakodok magammal, a jellememmel azért, hogy elhagyjam a korábbi rossz dolgokat, pozitív irányba terelem a gondolataimat az, hogy elolvasom, hogy azok, akik viszont az Ő igazsága szerint élnek, azok élni fognak.

Egy másik megdöbbentő dolog a megbocsátás. Sokat beszélünk a megbocsátásról, de igazán nem tudjuk mit jelent, addig, amíg nekünk meg nem bocsátott valaki, vagy mi meg nem bocsátottunk valakinek. Ez az érzés felemelő, de a megbocsátásig vezető út nagyon nehéz. Rengetegszer találkozom azzal, hogy tíz húsz, negyven éves sebeket emlegetünk, és igazán csak felületesen bocsátottunk meg valakinek. Az igazi megbocsátás akkor teljes, ha ki tudjuk irtani az emlékezetünkből a rosszat, ha többet eszünkbe sem jut.

Az hogy az Isten így meg tud bocsátani nekem, nagyon sokat jelent. Számtalan bűnt követtem már életem során, és ha Isten nem mondaná ezt, amit ma reggel üzen nekünk, azt hiszem, nyugodtan mondhatom, nem nagyon lenne miért tovább folytatni ezt a napot.

Egy utolsó szempontot szeretnék kiemelni. Azt, hogy nem elég, hogy bocsánatot kérünk, el i kell hagynunk a bűnt azért, hogy fejlődhessünk, és teljes mértékben az Istenéi lehessünk!