„Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem.”

 (23. Zsoltár 4. vers)

Egy felmérés szerint az emberek 25%-a 40 évesen teszi először komolyabban mérlegre az életét, újrafogalmazza céljait, vágyait. A 60 éveseknek már 50%-a, azaz fele gondol gyakran a továbbélés esélyeire. A 70 év felettiek 90%-ánál pedig szinte minden nap jelen van az elmúlás gondolata.

Bizony, az évek múlását jelzi az is, hogy már nem esküvőkre, hanem temetésekre járunk, egyre több barátunktól és ismerősünktől veszünk búcsút, ahogy többször szembesülünk az halállal, és egyre többször jut eszünkbe, hogy mi lesz, ha már nem leszünk…

Persze erről nem szabad beszélni, mert még azt gondolnák, hogy hatalmába kerített a depresszió, a hitetlenség, a félelem. S közben mindannyiunkat ott feszít belülről, először a tiltakozás, az egyezkedés, majd a belenyugvás.

A Biblia legismertebb zsoltára arról szól, hogy Isten bennünket életre teremtett. Zöldellő legelőt és hűs forrást, vidámságot kínál fel. Ám, mint oktalan birkák hátat fordítottunk neki és a halál árnyékának völgyében találtuk magunkat.

Ám Dávid, azt írja, nem kell félnünk, mert a Jó Pásztor nem hagyja elveszni övéit, botjával kihúzza a szakadékból, majd vállára veszi őket és az Ő jósága és kegyelme folytán örökre Vele lehetünk.

„Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra. Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?” (1Kor.15:54-55)

S míg ma a halál árnyékának völgyében jársz; jusson eszedbe a Jó Pásztor gondoskodó szeretete, mely kiűz belőled minden félelmet és az apostollal együtt legyen hitvallásod:

„meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.” (Róm.8:38-39)