1. Az egészséges fejlődés

Ahogy minden emberi szervezetnek mindennapi, nélkülözhetetlen életszükségletéhez tartozik bizonyos mennyiségű vitamin, ugyanúgy a házasságnak is megvannak a maga sajátos "vitaminjai".

Ezek hiánya éppen olyan veszélyes a házasságra, mint a vitaminhiány az emberi testre. S jelenléte éppen úgy fokozza az életkedvet, mint a vitaminok. Nos: hadd soroljunk fel néhány ilyen szellemi-lelki "vitamint".

Ő legyen boldog. Esküvőre jelentkezett Ádám és Éva, öreg lelkészüknél. Az sokáig, szeretettel nézte őket, aztán megszólalt:

- Boldog akarsz lenni, fiam? - Igen. Nagyon! - És te lányom? - Természetesen n is. - Akkor ne kössetek házasságot.

Megütődve meredtek öreg pásztorukra, de az mosolyogva folytatta:

- Csak akkor, ha mindketten a másikat akarjátok boldoggá tenni. Így lehettek boldogok. Mert szüntelen boldog házasság nincsen. De olyan házasság van, ahol a másik boldogságát keresik - és ez a legboldogabb házasság. Ilyen házasságot kérek és kívánok nektek.

Olyan házasságot, hogy egy valóságos példát is mondjak: ahol azon versenyeztek, kié legyen a megbékítő első szó és nem a kegyelemdöfést adó: utolsó.

Elszenvedő szeretet. Az Ige valóságlátását mi sem példázza jobban, mint az, hogy összeköti a szeretet - a szenvedéssel: "szenvedjétek el egymást szeretetben" - kéri Pál apostol az efézusiakat (Ef 4,2 Károli). Ezt az elszenvedő szeretetet bontsuk fel most három M-betűre.

  2. Ő más

Az első M: MÁS. Azaz: a házastársam más, mint én. Nemcsak haja, szeme színe, termete más, hanem jelleme, lénye-alaphangja is más. Ezt kell sokszor és bátran elszenvednünk - szeretetben. Mert bátorság is kell a másik - másságának elfogadásához és sok szeretet - az elismeréséhez.

Ha különösnek hat is itt Selye Jánosnak a stressz-elmélet "atyjának" egy figyelmeztetése, mégis hadd idézzük: "Ha egy teknősbékát olyan gyorsaságra kényszerítünk, mint egy versenylovat, megöljük. De ha a teknősbéka tempójára akarjuk kényszeríteni, azt is épp úgy "elpusztítjuk". - Ez az emberre, a házastársakra is vonatkozik.

Aki azt hangoztatja, hogy szeretné megváltoztatni házastársát, főleg arról árulkodik: szeretné, ha éppen olyan lenne, mint ő. Saját egyénisége kényszerzubbonyába akarja beleerőszakolni. Házastársunkból nem annyira lefaragnunk kell, mint inkább: magunkkal kiegészítenünk. Ez változtatja meg leginkább.

Az első évek alatt tanulgatják a házastársak: egymás életritmusát átvenni vagy megszokni. Határtalanul sok tapintatot, megértést, türelmet igénylő életszakasz ez. Hiszen lehet az egyik korán fekvő, a másik éjjel olvasó.

Az egyik munkabíró, a másik hamar fáradó. Az egyik utazni vágyó, a másik otthon ülő. És így tovább. A kezdeti nehézségek után, s ha szeretik egymást, rendszerint rájönnek a házasfelek, hogy "úgy is lehet", s a különbség: inkább gazdagít. De ehhez idő is kell. A megszokáshoz is.

  3. Másként

A második M: MÁSKÉNT. Azaz: házastársamra bizonyos dolgok, események másként hatnak, mint rám és az adott helyzetben, körülmények között másként is cselekszik, mint én cselekednék. Ez nem baj. Sőt: kiegészíti, kiegyenlíti, többszínűvé, gazdagabbá teszi a házasságot.

Ádám és Éva, nyári zápor után az ablaknál áll. Kinéznek a sötétedő alkonyatba. Szinte egyszerre szólalnak meg: - Milyen sáros a kert - mondja Ádám. Hogy ragyog az esthajnal csillag - jegyzi meg Éva. Mindketten valóságot és igazságot láttak meg. Ez: életük többlete.

De éppen ezt a kétféleséget kell olykor szeretetben elszenvedniök. Sőt: megbecsülniök, hiszen ez teszi egységüket érdekessé. "Mi huszonöt év alatt mindig egyet akartunk és mindenben egyetértettünk" - jelentette ki büszkén ezüstlakodalmán férje mellett a kardos feleség. Mire az asztal végén felmordult egy kapatos vendég. - de unalmas házasság lehetett.

És még van egy út. Egy őszhajú Ádám mondta - boldog házassága titka után érdeklődő pásztorának:

- Sose akartuk egymást legyőzni. Még meggyőzni is ritkán. Hagytuk, hadd győzzön le bennünket a Gazdánk. Egy kicsit szerettünk volna mindig Rá hasonlítani s ezért egyre inkább hasonlítunk egymásra.

  4. Mégis

A harmadik M: MÉGIS. Nem mindig értem, mégis szeretem. Ha más is, ha sok mindenhez másképpen is viszonyul, sőt másképpen is cselekszik, mint én, akkor is. Ez az a mégis-szeret, amelyik nem tud elaludni haraggal (Ef 4,26). Amelyik megbocsátani is tud.

Egy Éva mondta anyjának, miután férje bevallotta neki öt éven át húzódó, titkos utait:

- Öt évig éltem egy rejtett hazugsággal körülvéve. Miért ne tudnék most egy megbánt és leleplezett hazugság tudatával élni - megbocsátva azt. Hiszen én is Isten bocsánatából élek szüntelen. Csak kettő között választhatok: vagy férjemet küldöm el, vagy csalásai emlékét dobom ki az ablakon. Én inkább az utóbbit teszem.

Igaza van Pascalnak: "nem szeret az eléggé, aki nem szeret túlságosan." Tegyük hozzá: a mértéktartóan határozott szeretetnél csak a határtalan szeretet nagyobb, mert ez a jézusi szeretet.

Semmi sem nehéz annak, aki szeret. (Chiaravelli Szent Bernát) 

5. A "mézes évek"

Az első évek a "mézes évek". A testi összeszokás ideje is ez az időszak. Kettős veszedelem fenyegethet ilyenkor: Keresnek valamit - ami nincs. És van valami - amit nem keresnek.

Ifjú Ádám és Éva a szexusnak gyakran azt a déltengeri elragadtatott révületét keresi a mézes hetek, hónapok, olykor még évek alatt is, ami előzőleg számukra könyvek, színdarabok, filmek és slágerek ígértek. Ők még nem tudják, hogy se az író, se a film dúskeblű hősnője -, nem ismeri ezt a szuperszexet, amit az egyik megírt, a másik pedig megjátszott.

Ádám és Éva pedig olyasmit vár most, ami nincs. Legalábbis úgy nincs, ahogy azt olvasták s a film után elvárják. Ezért Évike csalódást érez, ez pedig izgatja, idegesíti.

A szexrobbanás és a szerelmi tapasztalatokat hazudó slágerek világában, hideg kivételnek érzi magát, mert képtelen átélni azt a gyönyört, amit "a világ elvár" tőle; s következésképpen ő is önmagától. Hogy kudarca ki ne derüljön, úgy tesz majd, "mintha mindig úgy érezne".

De egyszer csak mégis kiderül: nem érez úgy. Ádám pedig (ilyenkor minden Ádám), azt hiszi, becsapták és ő az, aki "kifogta". Itt kellene a legtöbb házassági tanácsadó könyvnek többet mondania a különböző érzékenységi pontoknál, biológiai kioktatásnál, vázlatos rajzoknál. Legalább annyit: nem ti vagytok a kivételek.

Kezdetben majdnem mindenki így van vele. Ne féljetek. Ne legyetek türelmetlenek, ingerültek. van még időtök. Melyikőtök tanult meg néhány hónap alatt egy hangszeren tökéletesen játszani? Hát még kettőn egyszerre. Addig is, amíg tanulgatjátok, ápoljátok házasságotok lelki és szellemi oldalát is. És meglátjátok, szép lassan "fog ez menni". A nemi élet is!

Boldog az a férj, ki mindent elmondhat feleségének. (Stendhal)  

6. Grandiózus kicsiségek

A grandiózus kicsiségek közé tartozik az elismerő, jó szó is. Selye János, világhíres tudósunk írja: elismerés nélkül éppen úgy nem élhet az ember, mint a hal víz nélkül.

Házasságunk harmadik évében Éva már nem bírta tovább. Új frizurát csináltatott, elegáns ruhát vett fel, úgy várta haza a férjét, az hátha, most az egyszer észreveszi és megdicséri, haját, ruháját. vagy legalább a különös gonddal készített jó vacsorához lesz egy szava. Semmi. Ádám megcsókolta. Pontosan úgy, mint máskor. Szó nélkül megette a vacsorát, de amikor újsága után nyúlt, Éva kirobbant:

-Sose dicsérsz meg semmiért. Neked szépítettem magam, neked öltözködöm, a kedvenc ételedet készítettem és egy elismerő szavad sincs hozzám?

Mire Ádám:

- Mikor mondtad egyszer is, hogy okos vagyok és erős. Hogy sokat dolgozom és most is a második műszakomból jövök - érted. Évődő, kedves hangon, mosolyogva mondta mindezt, úgy, hogy Éva elnevette magát, de magában megjegyezte:

Az elismerő jó szót nemcsak várni kell, hanem adni, mondani is. S arra mindkettőjüknek szükségük van.

Egy összetörtségében őszintévé vált férj mondta el - közvetlenül felesége halála után:

- "Őrjítő, ha meggondolom, a halotti koszorú volt az első virág, amit húsz évi házasság alatt kapott. Azért is vettem neki olyan irdatlan nagy koszorút!"

- Igen, vannak a rossz lelkiismereteimnek is virágai. De nem lehetne egy ilyen óriáskoszorút előre és szálanként odaadni asszonyainknak - míg élnek?!

Miért is ne lehetne "élők napja" is, ha már van halottak napja.

Az ember nem tud élni jó szó, elismerés nélkül. (Dr. Gyökössy Endre)   

7. Derű és humor

A derű és humor. Ha a rosszkedv az ördög széruma, akkor a derű az Isten vitaminja. Az ige szavaival: a "Lélek gyümölcs" (Gal 5,22).

Az az asszony, aki paprikás krumpli mellé derűt ad körítésnek, jobban vigyáz férje egészségére, mint aki süllőt pirít neki vajban, de azt szemrehányásokkal köríti.

Egy Ádám mondotta. -"hivatali bosszúságomat és rosszkedvemet mindig kint hagyom a lábtörlőn azzal a porral, sárral együtt, amit leverek a lábamról. én szegény ember vagyok, nem tudok mást hazavinni, mint jókedvemet." Milyen gazdag asszony lehet a felesége.

A derű ikertestvére a humor. A humor azt jelenti: mégis mosolygok. Aki ezt cselekszi, nem válik sem önmaga, sem az események rabjává. A humor belső távolságban tart önmagunkkal és az eseményekkel szemben. A távolság pedig helyesebben mutatja az arányokat.

Azaz: tudunk már önmagunk felett is derülni. Házastársunk egy-egy tette, szava nem világraszóló katasztrófa többé, mert mosollyal áthidalható és humorral feloldható.

Azt is mondhatnók: a humor a házasélet villámhárítója. Egy jókedvű ifjú pár egyszer tagokat toborzott.

"Három H" mozgalmunkhoz, fiatal házasok között. mikor csodálkozva kérdezték, milyen mozgalom ez, így sorjázták el a 3 H-betűt: Hittel, hűséggel, humorral élünk. Remekül beválik. minden napot elveszettnek érzünk, amelyiken nem imádkoztunk együtt, nem csókoltuk meg egymást és nem nevettünk. Próbáljátok meg ti is, ajánlgatták. Nem rossz ajánlat.

Házastársak imája:

Uram, segíts nekünk, mindig emlékezzünk arra a napra, amikor

megismerkedtünk, és megszerettük egymást! Segíts mindig meglátni a jót a

társamban és segíts, hogy közösen tudjuk megoldani gondjainkat. Segíts

kimondani egymás iránti érzéseinket, és tudjunk bocsánatot kérni egymástól.

Uram kezedbe adjuk házasságunkat!

ÁMEN