Négyen a kemencében

(műsor)

 

 

 

Dániel 3.

 

 

 

Kar:

 

Babilonban nagy hír járja:

 

Építtetett a királya

 

Egy hatalmas aranyképet.

 

Értesített minden népet,

 

Ki vezető, számottevő,

 

Ünnepelni jöjjön elő!

 

Avatják a bálványképet…

 

Ki előtte nem hajt térdet,

 

Büntetésül, rettentésre,

 

Vetik égő kemencébe.

 

 

 

 

 

Hírnök:

 

Meghagyatik néktek,

 

Országok és népek,

 

Nemzetek és nyelvek,

 

Kik itt ünnepeltek:

 

- Ha kürtnek és sípnak,

 

Citerának, lantnak

 

Szavát meghalljátok,

 

Menten imádjátok

 

E nagy bálványképet!

 

Hajtsatok is térdet!

 

Aki nem így tenne,

 

Várja a kemence!

 

 

 

Kar:

 

Kezdik a zenészek,

 

Hajolnak a térdek.

 

Kéjeleg a király:

 

Hódolóm temérdek!

 

 

 

Ilyen kényszer alatt

 

Tehet mást a lélek? –

 

S lásd, a sorok között,

 

Térdeplő nép fölött

 

Megállnak hárman,

 

Derűsen, vidáman…

 

Kik ezek? Mik ezek,

 

Ez ifjú emberek?

 

Néma ajkukkal is

 

Felkiáltó jelek!

 

Jelentik… Hívatják:

 

Királyhoz jöjjenek!

 

 

 

Király:

 

Itt álltok előttem,

 

Kiket felemeltem,

 

Júda foglyaiból

 

Vezetőkké tettem.

 

 

 

Mondjátok meg nekem:

 

Arany állóképem

 

Mért nem tetszik nektek?

 

Sorát mért bontjátok,

 

Kedvét mért rontjátok

 

A hódoló népnek?

 

 

 

Meggondolhatjátok.

 

Még imádhatjátok

 

A nagy állóképet!

 

De ha tétováztok,

 

Tűz szakad reátok!

 

Füstté lesz az élet.

 

S ha parancsolok:

 

Halált akarok,

 

Ki az az Isten,

 

Ki megsegítsen?

 

 

 

Ifjak:

 

Urunk, király, mi tisztelünk.

 

De ember vagy, s nem Istenünk!

 

Tiéd munkánk, hódolatunk,

 

Övé szívünk, imádatunk.

 

Képed elé nem térdelünk!

 

Hogy mi jön reánk, s mi lesz velünk,

 

Minket az meg nem tántorít!

 

Ismerjük Isten útjait.

 

Ha víz borít, ha tűz borít,

 

Hozzánk hajol, s megszabadít!

 

Ha nem tenné, s megengedné,

 

Hogy testünket tűz eméssze,

 

Életünknek égi része

 

Őnála van, Őbenne van!

 

Így hát kitartunk boldogan!

 

Inkább halunk Vele,

 

Mint éljünk Nélküle!

 

 

 

Király:

 

Égjen a tűz hétszeresen!

 

Ezeken az embereken

 

Senki szíve meg ne essen!

 

Szálljon a hír nagy sebesen,

 

Tudja meg a birodalom:

 

Végrehajtom akaratom!

 

 

 

Kar:

 

Három ifjút megkötözve

 

Bedobják az égő tűzbe.

 

Gyilkosaik mind megégnek

 

Hevétől a kemencének.

 

 

 

Király:

 

Mi történt a kemencében?

 

A tűz kellős közepében

 

Senki sincsen összerogyva.

 

Négyen járnak mosolyogva.

 

A negyedik ábrázata,

 

Mintha lenne Isten Fia?

 

Mosolygásuk belém hasít,

 

Hogy mondták Isten útjait?

 

Ha víz borít, ha tűz borít,

 

Hozzánk hajol, s megszabadít.

 

Ím ezt tette. Megkereste

 

Hű szolgáit a veszélyben,

 

Védelmet nyújt tűz hevében.

 

Bátor ifjak, gyertek ki hát!

 

Áldjuk együtt az ég Urát!

 

 

 

Kar:

 

Míg kijönnek mind a hárman,

 

A térdeplők táborában

 

Szent izgalom vonul végig.

 

Összejönnek, nézik, kérdik:

 

A testüknek semmi baja?

 

Gyilkosaik rég megégtek,

 

Ezek pedig szépek, épek,

 

Mintha templomból jönnének!

 

 

 

Király:

 

Istenetek legyen áldott,

 

Mert legyőzött tüzet, lángot!

 

Bocsássa meg szívem gőgjét,

 

Árassza ki nagy kegyelmét,

 

Hogy országom minden népe

 

Őrá nézzen, Őt dicsérje!

 

 

 

Mindnyájan:

 

Isten Fia, téged áldunk!

 

Veszélyek közt hű barátunk,

 

Nehéz úton erősségünk,

 

Halálunkban reménységünk.

 

Te kegyelmed elég nékünk!

 

 ÁMEN