Ábrahám és Izsák

(műsor)

I. Mózes 22. rész

Angyal:

Ábrahám, ébredj, szólít az Úr!

Gyermeked kéri áldozatul.

Hittél az Úrban, ővele jártál,

Barátja lettél, kedvet találtál.

Most jön az út, mely legnehezebb,

Add oda azt, ki legbecsesebb!

Kéri egyetlen gyermekedet!

Ábrahám:

Tiéd az életem, Tiéd a gyermekem,

Drága uram.

Emberek a kereszt alatt

Tanítványok

Fogadkozók, csalatkozók,

Botránkozók, húzódozók.

Nem ezt várták.

S mikor látták

Jézust ellenség kezében,

Nem maradtak közelében…

Ámde Jézus kakasszóra

Ránézett egy tagadóra.

Így fakadt fel igaz bánat –

Lett a válasz: bűnbocsánat!

Papok, papok

De ravaszok!

Arcuk sértett, szemük forog.

Azt gondolják:

Ők a szentek.

S most a Szentnek

Nekimentek.

Négyen a kemencében

(műsor)

Dániel 3.

Kar:

Babilonban nagy hír járja:

Építtetett a királya

Egy hatalmas aranyképet.

Értesített minden népet,

Ki vezető, számottevő,

Ünnepelni jöjjön elő!

Avatják a bálványképet…

Ki előtte nem hajt térdet,

Büntetésül, rettentésre,

Vetik égő kemencébe.

Hírnök:

Meghagyatik néktek,

Országok és népek,

Nemzetek és nyelvek,

Kik itt ünnepeltek:

- Ha kürtnek és sípnak,

Citerának, lantnak

Szavát meghalljátok,

Menten imádjátok

E nagy bálványképet!

Királyi mennyegző

        (műsor)

Máté 22: 1-14.

Lukács 14: 15-24.

Kar:

Nagy Királyunk házanépe

Örvendezve gyűl elébe,

Fiának lesz nemsokára

Mennyegzői vacsorája.

Szolgái már úton vannak,

Ébresztgetnek, hívogatnak.

Sokat hívnak, sokat várnak

Asztalához a Királynak.

Szolgák:

Ébredjetek! Örvendjetek!

Készüljetek és jöjjetek!

Akadályok ne tartsanak,

Sérelmek ne bosszantsanak,

Gyönyörök el ne vonjanak!

A tékozló fiú

(műsor)

(Lukács 15.)

Tékozló fiú:

Atyám, én elmegyek,

Nem köt tovább a ház.

Ezentúl engemet

Ne táplálj, ne ruházz!

Ne rendelkezz velem,

Csak add ki jussomat!

Mit rég óhajt szívem:

Boldog leszek, szabad!

Atya:

Maradj itthon, fiam,

Ne vonjon a világ!

Nagyon sokat ígér,

Nagyon keveset ád!

Itt hagyod otthonod,

Testvéred és Atyád?

Választasz bűntanyát,

Dőzsölő cimborát?

Lót menekülése

(műsor)

(I. Mózes 18: 16-19.)

Kar:

Sodomában esznek-isznak,

Férjhez mennek, házasodnak,

Adnak-vesznek, építkeznek;

Öltözködnek, szépítkeznek.

Gazdag élet, színes élet,

De az ember, jaj, mivé lett!

Míg testének mindent megad,

Lelke szegény, koldus marad.

Kiáltásuk égig hatott,

Imádságuk elhallgatott.

Míg költenek testre-kényre,

Rá se néznek a szegényre.

II. Kir. 5: 1-29.

Kar:

Naámán élete győzelmekkel tele,

Még sincsen öröme.

Emésztő betegség marja egész testét,

Orvos nem bír vele.

Palota pompája, király barátsága,

Itt semmit se érnek.

Naámán felesége:

Ó, hát senki sincsen,

Aki véget vessen

Súlyos betegségnek?

Egy szép napon az Úr hívatta Angyalát

Repülj le a földre, ott sokan várnak Rád.

Nézd meg mire vágynak, mi nekik a kincs.

Remélem nem olyan, mi a mennyekben sincs.

Olyan sokan imádkoznak, hogy tegyek csodát,

Menj és derítsd ki ennek az okát.

Tudd, meg mi kell nekik, mi az, mire vágynak,

hogy boldogságot adhassunk az egész világnak.

Az angyal elrepült. Három nap odavolt.

Várták az angyalok, a csillagok, meg a hold.

Harmadnap visszatért, fáradt volt, elgyötört.

A KISMADÁR
 
http://www.youtube.com/watch?v=QndpTtrJt5A
 
Helen Keller: Köszönöm, Istenem, fogyatékosságomat

Köszönöm, Istenem, fogyatékosságomat,
mert általa találtam meg
magamat, munkámat,
... sőt téged, magadat is Istenem!
Köszönöm, hogy életem sötét és néma éveiben
használtad életemet valami célra,
melyet ugyan nem ismerek,
de egy napon majd mindent meg fogok érteni
és akkor nagyon elégedett leszek.

Hiszem, hogy az életet azért kaptuk,
hogy növekedjünk a szeretetben.
Hiszem, hogy Istenem bennem vagy,
miként a nap a fényben és az illat a virágban.

Ó, jó Uram! Magam újra Rád bízom én!

Legyél nekem megint éltető, igaz remény.

Legyél világosság, legyél az égi Fény!

Hadd lássam meg, hogy életem

nem is olyan szegény,

hisz van Uram, kit

Atyámnak hívhatok én!

Rozoga ház


Rozoga ház a mi testünk
tetszett vagy nem, beleestünk.
Semmit nem ad, mindig csak kér,
semminél mégis többet ér?

Benne élünk járunk – kelünk,
halálunkig a lakhelyünk.
Szem – ablakán kitekintünk,
távozóknak búcsút intünk.

Elég rozoga a házunk
néha felszökken a lázunk.
Forró nyárban is didergünk,
verejtékben fürdik testünk.

E rozoga kis hajlékra
becses nevünk is felírva.
Csak egyedül lakunk benne,
két személynek már szűk lenne.

Benne: sosem unatkozunk,
reggeltől estig dolgozunk.