"Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült."

Zsidók 12,1-2

Ez a szakasz nem azoknak szól, akik még bizonytalankodnak. Ez az ige nem azokat szólítja meg, akik még kételkednek. Ez az üzenet azoknak szól, akik komolyan veszik a hitet, mert számukra élő valóság az élet Krisztusban.

Megfigyelted már, hogy mindig eltelik egy kis idő a meggyőződés és a cselekvés között? Mindig van egy szünet. Ez a döntés szünete. Az elköteleződés szünete, amikor azt fontolgatjuk, hogy most mit is tegyünk. Cselekedjünk meggyőződésünk szerint, vagy próbáljuk magunkat lebeszélni róla. Voltál már így? Tudtad mit kellene tenned, de bizonyos okok miatt, mert túl nehéz volt, mert komoly változtatásokkal járt, amit nem volt egyszerű meglépni, - azt kívántad, bárcsak valakinek mégis sikerülne lebeszélnie róla. Ebben a helyzetben szólít meg minket az ige és a következő tanácsokat adja:

1. Tedd le a terheidet!

Ha ilyen fontos dologra vállalkozol, akkor könnyítened kell magadon, mint a hegymászónak, aki élete csúcsára készül és a felszerelésébe csak azt pakolja be, amire ott szüksége lesz. ez kegyetlen válogatást jelent, mert nagyon szigorúnak kell lennie az embernek magához. Az ok egyszerű: minden fölösleges teher meggátolhat abban, hogy elérd a célod. Tehát, ha megbizonyosodtál abban, hogy mi Isten akarata veled, akkor tegyél félre mindent, ami ebben meggátolhat! Például tedd félre a saját céljaid, amik nem illenek bele Isten tervébe! ...

2. Tedd le a bűneidet!

A bűneinket nyugodtan besorolhatnánk az előző csoportba, mert terhek is, de mégis többek annál: valódi akadályok, gátló tényezők. Azok a bűnök, amelyekhez ragaszkodunk végül teljesen elválasztanak Istentől. Előre tudjuk, hogy a vesztünket okozzák, ha kitartunk mellettük. Olyan, mint a példabeszédek könyve szerint a bor. Szépséges, bíbor fényben tündöklik, lágynak, selymesnek tűnik, mint, ami könnyen alácsuszamlik. Ugyanakkor, ha engedünk neki, végül mint a kígyó, megmar. Azok a bűnök, amiket nem teszünk le Jézus lába elé, amire nem kérjük a jó Atyánk bocsánatát, elpusztítanak majd bennünket.

3. Kitartóan indulj a cél felé!

Elszántan tedd meg az első lépést úgy, mint aki nem teketóriázik és tudja, hogy azonnal jön a következő. Az, aki tudja mit akar, mindig tudja azt is, ami ezután következik, amit ezután tennie kell. Lehet, hogy hideg van odakinn és az eső is esik, a szél is fúj, de ha várnak rád, akkor felveszed a kabátod és indulsz. Nem törődsz a kényelmeddel, a nehézséggel, csak teszed a dolgod és arra figyelsz, ami következik. Ha Isten dolgában jársz, nem a nehézségeidet nézed, hanem azt, amit tenned kell. Ez sokszor erőnk feletti lehet, mert Isten a tökéleteset várja tőlünk, amire mi képtelenek vagyunk magunktól. És ez a lényeg, hogy magunktól! Ő nem azt várja, hogy mi magunk cselekedjünk, hanem azt, hogy vele együtt lépjünk!

4. Nézd Krisztus példáját!

Ezért ez a következő tanács. Nézz arra, Akit követsz, Akit érdemes követned! Vagyis nézz Istenre, nézz a Megváltódra! Az ok is egyszerű: az Ő példája azon kívül, hogy utat mutat, erőt is ad az út megtételéhez. Ugyanis nincs olyan, ahol Ő már előttünk ne járt volna, amit ne ismerne és ne tudná, hogy Vele együtt helyt fogunk állni!