Most halottak napja közeledtével minden ember valahogy találkozik a halál gondolatával és ez által közelebb kerülünk hozzád, Istenünk.
Veled találkozik a gyermek, aki legtöbbször csak azt a számára izgalmas és játékos eseményt veszi észre a napból, hogy gyertyákat kell gyújtani a síroknál.
Találkozik a fiatal, aki talán közömbösen és unottan van jelen, de valami fojtogatót ő is érez a levegőben.
Találkozik az élet delén túl lévő ember, aki ezen a napon elveszett hozzátartozóit idézi fel.
S találkozik az idős ember, aki egyre közelebb érzi magához a halál jeges leheletét, de ő már tudja, érzi a halál nem a vég.
Lelkünkben itt élnek ma is, akik eltávoztak, szellemük, lelkük itt él közöttünk.
Ilyenkor, Halottak Napján újra és újra megértjük, hogy a halállal nincs vége mindennek, nem szakad el minden kötelék, amelyet az élő és a halott között a hit, a példaadás, a remény és szeretet szálai kötöttek össze.
Istenünk, kérünk téged adj erőt, áldd meg emlékeinket, töröld le a könnyeinket.
Erősítsd meg hitünket abban a tudatban, hogy nincs mitől rettegnünk, mert akár éljünk akár haljunk, mindig a Tieid vagyunk.
Szeretetedtől semmi nem szakaszthat el sem életünkben, sem halálunkban. Halottaink porainak adj csendességet, zavartalan pihenést, lelkünknek örök üdvösséget atyai kebleden.
Ámen.
Kommentáld!