"Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek?"

János 3,12

Egy idős tanító látogatott Jézushoz azon az éjjelen. Nikodémus, aki maga is tagja volt a nagytanácsnak, amely akkor a nép vallási vezetőiből állt, leginkább a farizeusokból és a sadduceusokból.

A Megváltó, látva az őszinte érdeklődést, a legkomolyabb üzenettel szólította, meg őt ("Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát." Jn 3,3), de az nem akarta megérteni ("Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?" Jn 3,4).

Miért kellene egy olyan embernek is megtérnie, újjászületnie, aki egész életét Isten törvényének szentelte? Nem elég, hogy mindvégig hitben élt? Nem elég, hogy helyesen cselekedett, nem bántott másokat, ...?

Ma is sokan vannak, akik követik az öreg farizeust ebben az eltökéltségben. Miért kellene nekem még változnom, miért kellene nekem megtérnem? - kérdezik. Tisztességes vagyok, becsületes. Nem lopok, nem csalok, nem ölök, nem hazudok.

Vagyok olyan jó, mint más! - mondják, talán kicsit felháborodva egy kicsit azon a feltételezésen, hogy az életük nem elég Istennek.

Pedig így van, a Biblia szerint nem is született ilyen ember erre a földre Jézuson kívül ("Mert nincs egy igaz ember is a földön, a ki jót cselekednék és nem vétkeznék." Prédikátor 7,20). A földi életünkre nézve tehát nem látunk tisztán, szükségünk van Isten vezetésére, Jézus útbaigazításaira. Sokszor ezek a tanácsok nem könnyűek, nem egyszerűek és ezért ellenállást váltanak ki bennünk, de ne tegyük!

Ne álljunk ellent az Úrnak! Nem azért, mert Neki mindig igaza van, hanem azért, mert Ő mindig értünk cselekszik és értünk szól. Az Ő célja: "A ki azt akarja, hogy minden ember idvezüljön és az igazság ismeretére eljusson." 1Tim 2,4. Tanácsai már ebben az életben örömet és boldogságot hozhatnak ránk. Jézus mondta: "...én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek." (János 10,10.)

Ha hűségesen olvassuk a Szentírást és hagyjuk magunkat meggyőzni, vagyis nyitottak vagyunk és nem zárunk be eleve, akkor megérthetjük, miért fontos, hogy mind bűnösök vagyunk. Megértjük, hogy ez a lelki gyógyulásunk első lépése. Mint a betegnek az orvosnál el kell ismernie betegségét és vágynia kell a gyógyulásra, úgy van szükségünk nekünk is arra, hogy a Mennyei Nagy Orvos elé menjünk alázattal.

Így megtörténhet a csoda, hogy a földi dolgok mellett egyre inkább érteni fogjuk a nagy összefüggéseket is. Elkezdünk látni Isten szemszögéből...