„Jézus erre ezt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy ti, akik követtek engem, a megújult világban, amikor az Emberfia beül dicsőségének trónszékébe, ti is tizenkét trónszékbe ültök, és ítéletet tartotok Izráel tizenkét törzse felett.”

Máté evangéliuma 19:28

Vannak dolgok, melyeknek még nem jött el az ideje. Mezítláb futni a nyári réten, barackot szüretelni nyakig ragacsosan az érett gyümölcsök levétől. Versenyt úszni a Balaton vizében, késő délután is a nap ragyogó fényében sétálni az ódon házfalak között. Ezekre még várnod kell, de addig is sétálhatsz az esőben, amikor mindenki inkább behúzódik a négy fal közé. Gyönyörködhetsz a tó türkiztiszta színében, amit még nem kavartak fel a hajócsavarok és a strandoló nép. Várnod kell meg a nyárra, a hosszú nappalok üdítő varázsára, de addig is megannyi dolgot tartogat számodra a lassan búcsúzni kényszerülő tél. 

Ugyanígy az ítélkezésnek sem jött még el az ideje. Ma ez nem tartozik sem a te sem az én feladatkörömbe. Ma nem az egymás felett való ítélet ideje van. És annak, amit sokszor ennek ellenére művelünk, igazából sosem jön el az ideje. 

Mi kárhoztatni szeretjük a másikat. Megmondani a nagy igazságot, ami inkább a mi kis személyes igazságunk, de mély sebet ejt a másik szívében. Mi pedig el akarjuk mondani, kényszeresen ki akarjuk ereszteni magunkból, és közben nem nézzük a másik embert, csak az énünkre koncentrálunk. Csak arra, hogy mi megszabaduljunk egy általunk alkotott tehertől, a megmondás kényszerértől, és közben takarózunk azzal, hogy a másik érdekeit nézzük, az ő üdvéért tesszük ezt az egészet, pedig ennek a tettnek is csak az önzésünk áll a középpontjában. Mert mi jobban tudjuk. Mindig jobban tudjuk, és nem akarunk várni, nem akarunk megérteni, beleélni, csak kimondjuk, ítélünk, és már rohanunk is tovább, mert van még ember, akinek meg kell hallania az "igazságot". 

Isten ma reggel szeretne elcsendesíteni minket. Van, aminek még nem jött el az ideje. Van, ami az Ő hatáskörébe tartozik, és amibe csak később enged majd betekintést. Ma nem az ítélkezés a feladatunk, hanem az, hogy megértsük, elfogadjuk, szeressük a felebarátot. Tegyünk érte, tegyük érte azt, aminek segítségével megérzi törődésünket, szeretetünket. Nézzük igazán az ő javát, ne az énünk legyen a középpontban. 

Eljön az ítéletnek is az ideje. Eljön az a nap, amikor Isten az Ő követőit megtiszteli azzal, hogy betekintést nyerhetnek döntéseibe. Eljön az ideje annak, amikor már nem egy homályos, görbe tükörből, hanem színről színre látják a valóságot. Amikor megismerik a miérteket, az eddig rejtett dolgokat, és minden szükséges információ birtokában lesznek. Ekkor Isten hellyel kínálja őket, és ők kimondhatják, hogy a Mindenható igazságos, mert megértve döntéseit nem hoznának ők sem más ítéletet. 

Mondd, szeretnél Isten mellett helyetfoglalni azon a különleges napon? Szeretnél betekintést nyerni a legnagyobb titkokba, az ítéletbe, mely megpecsételi minden ember örök sorsát? Hát kövesd Istent, és élj Vele közösségben itt a Földön! Ismerd meg őt, és járj Vele a mindennapokban! Viszonyulj úgy embertársadhoz, ahogy azt az Ő példájában láttad: nem az ítéletre, hanem a szeretetre, megmentésre törekedve. Mert ma ennek van itt az ideje. Ámen