Egy ősi dakota mondás szerint: „Ha igazad van, nem kell hangerő. Ha meg nincs igazad, akkor pláne nem kell!”

Biztosan Te is találkoztál már életed során bevörösödött fejű, a saját igazát üvöltő emberrel, akiről később kiderült; egyáltalán nem volt igaza. Érdekes, hogy a hangerő néha egyenes arányban áll a bizonytalansággal, a kisebbrendűség érzéssel, és azzal, hogy az illetőnek mennyire nincs igaza.

Az is megfigyelhető, hogy a bölcs, kiegyensúlyozott embert mennyivel szívesebben hallgatjuk, ezzel szemben elmenekülünk attól, aki hangerővel próbál valamit elérni, kicsikarni a másikból.

Van, amikor valaki szívós, kitartó munkával, logikusan, megfontoltan felépít valamit, elér egy bizonyos célt, aztán jön egy tudálékos, nagyhangú, és pillanatok alatt közli, hogy az miért nem jó, az ő ötlete ezerszer jobb, és lerombol egy palotát, hogy a viskóját felépíthesse.

A nagyhangúak köré mindig csoportosulnak, és ez aztán még inkább bátorítja őket.

Ezzel szemben, amit egy meggondolatlan személy – nagy hangerővel akar megoldani, - azt egy bölcs, megfontolt ember néhány kedves, barátságos szóval eléri.

Ma reggel a következőt olvashatjuk az Igében, illetve a Bizonyságtételekben. Bátorítsanak ezek a gondolatok abban, hogy mindig a jó oldalra állj!

„A bölcsek nyugodt beszédére kell inkább hallgatni, mint a bolondok közt uralkodónak kiáltására (mint az ostobák vezérének kiabálására – EFO). Jobb a bölcsesség a harci szerszámoknál, de egy bűnös sok jót leronthat (egyetlen bűnös tönkreteheti, amit a bölcsesség megszerzett – EFO)”

Prédikátor könyve 9. rész 19-20. vers.

A tudás és a bölcsesség között több kilométer a távolság. A tudás, tanulás következtében, a bölcsesség a tapasztalatszerzés által alakul ki. Minél nagyobb a tudása, minél több a tapasztalata valakinek – általában – szerényebb, alázatosabb lesz. Mint a búzakalász. Amíg üres, „fenn hordja az orrát”, minél teltebb, annál inkább meghajlik.

Az egy irányban megismételt tettek szokássá válhatnak. Ezeket a későbbiek során szigorú fegyelmezéssel módosítani lehet, de ritkán változnak meg. Ha egyszer kialakultak, a szokások egyre inkább megerősödnek, belevésődnek a jellembe. (Gyermekvezetés 199200) {2MCP 599.4}

Minden személy egyedüli biztonsága a helyes gondolkodás. Amint az ember gondolkodik, olyan is ő. Az önfegyelem gyakorlással erősödik. Ami először nehéznek tűnik, folytonos ismétléssel könnyűvé válik, míg csak a helyes gondolatok és helyénvaló tettek szokássá nem válnak. Ha akarjuk, elfordulhatunk mindentől, ami közönséges és silány; magas szintre emelkedhetünk; emberek tisztelhetnek, és Isten szerettei lehetünk. (Nagy orvos 491) {2MCP 666.3}