"Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek."

Mt 5,6

Mindig szerettem könyveket olvasni, különösen a kalandregényeket. Néha rettenetes dolgokat olvastam a hajótöröttekről, akik ennivaló nélkül végül egymást falták fel.

Csupán azért, hogy borzalmas kínok között, a hatalmas víz, az óceán közepén szomjan haljanak. Már ekkor megtanultam milyen nagy úr az éhség, vagy a szomjúság.

Ha ezeket érezzük, akkor enni és inni akarunk. Arra is emlékszem, hogy milyen jó volt egy nagy focimeccs után, miután jól elfáradtunk, rátapadni a nyomóskútra és jól teleinni magunkat. Azt is tudom, farkaséhesen, korgó gyomorral értünk haza, még a vasszeget is megettük volna. Hát, hogyne esett volna jól az ebéd!

Ha éhesek vagyunk enni, ha szomjasak, akkor inni akarunk.

Táplálkozástan professzoraink egy ideje megállapították, hogy gond van az étvágyunkkal és a szomjunkkal is, mert olyan dolgok után vágyunk, amik nem elégítenek ki bennünket és nem is egészségesek. A gyorsételek, a műkaják, a cukrozott italok túlfogyasztása sokszor alapjává válik azoknak az életmód-betegségeknek, amelyektől sokan szenvednek a jóléti társadalmakban. Olyanokra gondolok, mint az elhízás, a felnőttkori diabétesz, a szív és érkoszorú betegségek nagy része és még sorolhatnám.

Tudjuk a megoldást, változtatnunk kellene, a döntést mégis megnehezíti a megszokás...

Ahogyan a fizikai, úgy a lelki étvággyal is gondjaink vannak már régóta. Pontosan azt az  eledelt kerüljük, amire valóban nagy szükségünk lenne, az igazságot. Millió indokkal meg is tudjuk magyarázni, hogy miért mégsem az egyenes út a legrövidebb és itt nem csupán a politikára gondolok, hanem mindennapjaink belső, lelki zugaira is. Talán túlságosan is elsajátítottuk már a könnyebb utat, aminek segítségével célba akarunk érni. De mindez nem éri meg.

Ahogy a fizikai csalások az élelemmel, úgy lelki önbecsapásaink is megbetegítenek minket. Először a lelki látásunk romlik meg, a rosszat jónak, a jót rossznak kezdjük látni. Amikor mindezt már mi magunk is elhisszük, akkor megromlik véglegesen a szívünk is és egyre mélyebbre süllyedünk, ahonnan aligha van visszatérés.

Ugyanis az időnk véges. Nem csupán életünk ideje, hanem az egész emberiség ideje is.

Mert igaz, hogy az ember nem élheti meg, hogy minden igazságtalanság még az életében kiderüljön, de pontosan ezért, Isten rendelt egy napot, amikor véglegesen elrendez minden rosszat, ami valaha is megtörtént ezen a földön.

Mivel addig az emberiség egyre inkább tartózkodik a legfontosabb lelki táplálék, az igazsággal való éléstől, a próféták éhséget jövendölnek arra az időre: 

"Jön majd olyan idő - így szól az én Uram, az ÚR -, amikor éhséget bocsátok a földre. Nem kenyérre fognak éhezni, és nem vízre fognak szomjazni, hanem az ÚR igéjének hallgatására. Támolyognak majd tengertől tengerig és északtól keletig. Bolyonganak, és keresik az ÚR igéjét, de nem találják." (Ámósz 8,11-12)

Isten igéje igazság. (Jn 17,17) Jézus Krisztus, mint Isten élő Igéje maga az igazság. (Jn 14,6)

A legfontosabb ma, hogy éljünk ezzel az igazsággal és éljünk a szerint.