"Ő pedig monda: Sőt inkább boldogok a kik hallgatják az Istennek beszédét, és megtartják azt."

Lk 11,28

 Ahogy olvasom a történetet meglepődöm: Jézus szerint jobb azoknak, akik épp hallgatják Őt, mint az, hogy valaki az édesanyja lehet, mintha valaki közvetlen a családjához tartozhat. Sőt, azt mondja, a legjobb dolog hallgatni Isten szavát és megtartani azt.

 Ez nagyon keményen hangzik a mi világunkban, ahol a prédikálás annyira leértékelődött, hogy leginkább csak papolást értünk alatta.

Amit igazán értékesnek tartunk, a személyes kötődésünk istenhez, amennyiben kötődünk hozzá. Emlékszem, mennyire nehéz figyelni azokra a prédikációkra, amit nem értek igazán, vagy azokra, amelyek unalmasak, túl hosszúak és még sorolhatnánk...

Olyan jó lenne ma is, ha itt lenne az Úr maga, és csak Őt kellene megtalálni és végighallgatni! Hogyan ismerhetném fel a pillanatot, amikor ma meghallhatom Isten szavát?

 Szerintem az első dolog, amit meg kell értenünk, hogy Isten Szava keresztény szempontból a Szentírás és nem más. Vagyis Istent nem hallhatom máshol csak ott, ahol a Biblia megszólal. Találkozhatunk sokféle istennel és istenimádattal, de azt az Istent, Aki európai kultúránk alapján ismert előttünk, csakis a Szentírás által hallhatjuk meg.

A bibliai igéket ma is, mint régen, templomokban, imaházakban hirdetik Isten szolgái. Ha hallani akarom Őt, akkor oda kell mennem!

 A második fontos dolog a személyes érintettség. Isten személyesen is megszólíthat minket gondolat, álom, vagy a lelkiismeret segítségével.

Belső hallásunkkal felismerni véljük, amit velünk közölni akar. De a Biblia történelme felhívja a figyelmünket arra, hogy voltak hamis próféták, akik saját, személyes tapasztalataikat szembe állították Isten írott Szavával a vesztükre.

Így meg kell értenünk, hogy ezek a belső csatornák csak akkor biztonságosak a számunkra, ha az így kapott kijelentéseket összehasonlítjuk a Biblia ide vonatkozó tanításával.

 A harmadik fontos szempont Isten szavának felismerésében az emberi gyarlóság megértése. Igen, Isten Szavát is emberek írták. Igen ők sem voltak tökéletesek, így a Biblia sem az. Igen a Szentírást kanonizálták, így a mai Biblia az egyház által van a kezünkben. Emberek döntötték el, hogy mi kerüljön bele és mi nem. De ne feledjük el, hogy a kanonizáció nagyon fontos szempontok alapján történt. Olyan szempontok játszottak szerepet, mint például a történelmi hitelesség, az adott irat hívők általi használati gyakorlata, (az apostoli egyház kezdettől fogva felhasználta-e az adott írást még akkor, amikor a ma ismert egyházi hierarchia nem is létezett) az író személyének hitelesítése, a tartalom nem ütközhetett más, bibliai könyvek tartalmának stb.

 Ez a szempont azonban nem csupán az Írás létrejöttének emberi oldalára vonatkozik, hanem annak mai, gyarló közvetítőire is. Akik ma prédikálnak nekünk, azok sem tökéletes emberek. Vannak hibáik, amik joggal zavarhatnak bennünket. De, ha mindent elvetünk, amit emberek mondtak nekünk, azok hibái miatt, akkor semmi sem marad! Igen, a hitelesség nagyon fontos, de ahogy a víz át tud folyni a törött csatornán keresztül is, Isten úgy képes felhasználni ma is azokat, akik tökéletlenségük ellenére vállalják a közvetítő szerepét. Emlékezzünk a farizeusokra! Gonosz tetteikért Jézus megrótta őket, cselekedeteiket nem ajánlotta megtartásra követőinek, de parancsikat Isten Igéjéből igen. "Annakokáért a mit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik."

Mt 23,4

 Ha már az emberi gyarlóságnál tartunk, nem szabad elfelednünk saját gyarlóságainkat sem. Mindazok a helytelenségek, amiket szeretünk és gyakorlunk, de szemben állnak Isten tanításával, gyengítik Isten Szavának hatását az életünkben. Kételkedést keltenek bennünk és ellenállást szítanak. Emlékszem milyen nehezen viseltem dohányzóként, amikor valaki arról beszélt, hogy a Biblia szerint a testem templom.

Ne gondoljuk hát, hogy mi vagyunk azok, akik leginkább értjük Istent és a saját véleményünk a legfontosabb! Válasszuk inkább az alázatosság, a nyitottság, az elfogadás útját és ha megértettünk valamit a Szóból, akkor azt cselekedjük meg! Mert a megtartás, az engedelmesség a következő lépés valódi boldogságunk felé.