"Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait."

Zsidók 4,12

Az Ige él

Bár a nyelvek, amiken írták, a héber, a görög, a latin, az arám ma már csak holt nyelvként létezik Isten szava mégis él. Él, mert a holtnyelvekből átfordították  a mai nyelvekre és azokban él tovább. Méghozzá nem is akárhogyan, kultúra teremtő módon. Guttenbergnek és a reformációnak köszönhetően (ami természetesen Isten gondviselése következtében szinte egybe esett) a Biblia megújította az európai nyelveket, kultúrákat és az egész gondolkodást. Nincs az egész világon még egy ilyen könyv, ami ennyiféle fordításban létezik, aminek történetei így beívóddtak volna megannyi ország kultúrális alapjaiba, amit ilyen sokan idéztek volna, amire ilyen sokan utaltak volna, ami ennyi festményt és más képzőművészeti-, építészeti-, ének-zenei-, irodalmi-, előadóművészeti (színház, film) alkotást ihletett volna! Össze sem tudjuk számolni.

De Isten igéje önmagára is élő módon utal:

- Isten szava mag (Mt 13,18-23), mely szívünk földjébe hullik, hogy ott jó talajba bújva kihajtson és százannyi jót teremjen.

- Isten szava Jézus (Jn1,1-3. és 14.), a kezdettől fogva, öröktől fogva létező Isten Fiú. Aki Önmaga képes a semmiből életet teremteni, aki értünk hozott áldozata által újjáteremti bennünk a szeretetet.

Az Ige hat

Mert minden élet hatással van a környezetére. Az élő dolgok nem léteznek önmagukban, másoktól függetlenül. Mivel Isten szava nagy befolyással volt és van emberekre, kultúrákra, népekre, világokra mi sem vonhatjuk ki magunkat hatása alól. Életünk során számos alkalommal szembesülünk vele és minden találkozásnál döntést hozunk. Ezek a döntések a későbbiekben hatással vannak ránk. Jellemünk alakulására, világképünkre, a másik emberrel való viszonyunkra. Természetesen ezt a hatást mindig eltorzítja az a közeg, amely közvetíti. Ebben az értelemben mi magunk, keresztények, hívők is. Mert a világ általunk látja Isten szavát és olyannak látja, amilyennek bemutatjuk. Ez nagy felelősség! Olyan nagy, hogy szinte lehetetlen elhordozni és megfelelni neki. Hogyan lennék képes én, a tökéletlen, az emberi, közvetíteni mások felé a tökéletest? Meglepő, hogy Isten mégis minket választott arra, hogy hatással legyünk a világra. Két oka volt rá: az ösztönzés és a példa. Mert, ha befolyással akarok lenni, akkor ez arra ösztönözz, hogy én is változzam, hogy jobb legyek. Így válok példává, útmutatóvá, Krisztusra mutató emberré.

Az Ige kard

Mélyen szántó erő, ami az ember teljes lényét átjárja, a szellemit (elme, lélek) éppúgy, mint a testit (ízületek, velők). Szétválaszt, ha kell erővel, hogy minden benső dolog nyilvánvalóvá váljon. Semmi sem marad titok előtte, semmit sem lehet elrejteni. Isten szava előtt minden nyilvánvalóvá lesz és minden védtelen, de csupán Istennek kiszolgáltatott. A kardot nem mások ellen fordítjuk, mert nem is a mi kezünkben van. Ez az Isten kardja és a Tökéletes Jóság csak a legnemesebb cél elérése érdekében használja fegyverét, de csak a legritkábban arra, hogy pusztítson. Ha pusztít, akkor ezt csak a romlottal, a menthetetlennel teszi. 

Az Ige ítél

Ahogyan a kard a a legmélyebbre hat, úgy jut el Isten Igéje lényünk legmélyebb szintjéig, ahová senki más nem juthat el, az akarat, a gondolat a szándék szintjére. Mi, emberek képesek vagyunk arra, hogy rejtve maradjunk mások előtt. Sokszor viselünk álarcot, maskarát, jelmezt a való életben is céljaink elérése érdekében és azt hisszük, soha ki nem derül. De tévedünk. Ha minden embert be is csaphatunk, ha a hazugságainkat már mi magunk is hisszük, Istent nem tudjuk megtéveszteni. Ezért oly nagy erény az őszinteség, mert az őszinte bűnös emberen még lehet segíteni. A Biblia ítélete nem a végső ítélet, nem az utolsó lehetőség!

Amikor olvassuk, érezzük felettünk kimondott ítéletét. Ilyenkor nem szabad ellene állanunk, szabadkoznunk, magyarázkodnunk. Ekkor csak egyet szabad, elismernünk és a akkor a gyógyulás elkezdődik és ha ezen az úton maradunk, teljessé válik.