„Örüljenek az egek és örvendezzen a föld; harsogjon a tenger és minden benne való! Viduljon a mező és minden, ami rajta van; örvend akkor az erdő minden fája is, Az Úrnak orcája előtt, mert eljön, mert eljön, hogy megítélje e földet. Megítéli majd a világot igazsággal, és a népeket az ő hűségével.” 

(96. Zsoltár 11-13. vers)

Vannak olyan bibliai tanítások, melyekről napjainkban nemhogy másokkal, de még keresztény körökben sem szívesen beszélünk. Hiszen a törvény, a bűn, az ítélet szavak puszta kiejtése is negatív érzelmeket gerjeszt bennünk.

No meg manapság, legtöbbek romantikus, érzelgős, elvtelen szeretettől csöpögő istenképébe bele sem fér az elszámolás, a számonkérés fogalma. S ezért is hat oly furcsán, hogy ezzel szemben mai Igénk a világ legünnepélyesebb pillanataként írja le az ítélet napját.

S mindez nem azért van, mert az akkori barbár korban Istent is kegyetlennek és durvábbnak ábrázolták, hanem, mert a zsoltár írója sokunkkal ellentétben beismeri és felvállalja tetteit, hibás döntéseinek következményeit, sőt szabadulni akar bűneitől, rendezni kívánja életét.

Mert nyilvánvaló, hogy akinek rendezetlen ügyei vannak, és nem is törekszik változtatni életvitelén, az elfordul és bedugja fülét, sőt rettegéssel és félelemmel tekint az ítéletre.

Ám, aki szenved, vagy akiben még van annyi együttérzés, hogy meg tud indulni az emberi sorsokat, és a föld pusztulását látva, az Jelenések könyvében szereplő mártírokhoz hasonlóan azt kérdezi: „Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még?” (Jel.6:10)

Ezen a reggelen az Örökkévaló azt mondja: Ne félj, hisz „Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.” Akik megbékültek Istennel. „Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, aki megigazít; Kicsoda az, aki kárhoztat? Krisztus az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, aki az Isten jobbján van, aki esedezik is érettünk.” (Róm.8:1, 33-34)

Ezt tudva örömmel hirdessük az örökkévaló evangéliumot, mely nemcsak a Megváltásról, hanem a teljes helyreállításról beszél. „Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget: mert eljött az ő ítéletének órája; és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait.” (Jel.14:7)

Azt, aki megígérte: „Íme mindent újjá teszek” (Jel.21:5)