"Egyáltalában ne ítéljetek azért addig, míg el nem jön az Úr. Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és nyilvánvalóvá teszi a szívek szándékait, és akkor mindenki Istentől kapja meg a dicséretet."

Pál első levele a korintusiaknak 4:5

Sokan jól fognak járni azon a napon - mások nagyon rosszul. Ha minden úgy fog látszani, ahogyan a szívekben zajlik, nagyon leegyszerűsödik az emberek tábora mindössze két csoportra. Nincs többet színjáték, hazugság, álarcok, torzítás, szépítés, csak a leplezetlen valóság. 

Jó hír és rossz hír egyszerre - az dönti el, hogy melyik, hogy melyik oldalon harcolsz igazán. Ha jót akarsz, de félreértettek, akkor jót hoz az a nap. Ha Te vagy az, aki éveken át tartod az álarcodat magad előtt és még senki sem jött rá, hogy az igazi éned rosszabb, mint az a szép maskara, akkor nem jó az a nap.

Pedig elkerülhetetlen. A fény, Jézus fénye, igazsága és büntetéstől sem visszariadó szeretete fog mindent igazi megvilágításba helyezni.

Az a nap közeledik, de nem rendelhetünk mini ítéletnapokat, még akkor sem, ha biztosan látni véljük a magunk igazát. Még az igazán nagy kihágások elítélése sincs a mi hatalmunkban, mert nem tudhatjuk, nem éppen az a nagy bűnös, akit kész vagyunk olyan hangosan elítélni, lesz az, akit a végítélet tisztának talál, mert addigra rátalál az Igazi Szabadítóra.

Félelmetes, amikor csak két tábor marad. De csodálatos, hogy Isten nem hagy bennünket örökre ebben a bűnös világban, ahol minden szétesik, elromlik, felbomlik, ahol mi emberek mindent elrontotunk és még meg is ítéljük egymást, pedig nem vagyunk különbek egymásnál.

Reményik Sándor: Ne ítélj

Istenem, add, hogy ne ítéljek –

Mit tudom én, honnan ered,

Micsoda mélységből a vétek,

Az enyém és a másoké,

Az egyesé, a népeké.

Istenem, add, hogy ne ítéljek.

Istenem, add, hogy ne bíráljak:

Erényt, hibát és tévedést

Egy óriás összhangnak lássak –

A dolgok olyan bonyolultak

És végül mégis mindenek

Elhalkulnak és kisimulnak

És lábaidhoz együtt hullnak.

Mi olyan együgyűn ítélünk

S a dolgok olyan bonyolultak.

Istenem, add, hogy mind halkabb legyek –

Versben, s mindennapi beszédben

Csak a szükségeset beszéljem.

De akkor szómban súly legyen s erő

S mégis egyre inkább símogatás:

Ezer kardos szónál többet tevő.

S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,

De egyre inkább csak igen.

Mindenre ámen és igen.

Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.

Ámen. Igen. És a gonosztól van

Minden azonfelül.