"Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára."

Pál levele a filippiekhez 1:6

Egyszer - a mesében - a pillangó mama az utolsó leheletével megkérte a hernyót, hogy vigyázzon a petéire, amiket a káposztalevélre tett le. A hernyó nem érezte magát alkalmasnak a feladatra, de nem volt mit tennie, mert már nem tudta azt visszautasítani.

A hernyónak - mivel korábban nem tanult petenevelés tantárgyat, mert nem gondolta, hogy még szüksége lehet rá - egyáltalán nem volt ötlete, mit is kellene kezdenie a petékkel. Megkérdezte a világlátott pacsirtát, szerinte mivel táplálkoznak a pillangó petéi. Hernyó azt hitte eddig, hogy a peték otthonául szolgáló és egyébként is neki ismert étel, a káposztalevél lesz a megfelelő étel a petéknek. A pacsirta szerint viszont virágporral kell majd táplálnia őket. Hernyó most kétségbeesett, mert nem fogja tudni biztosítani a szükségeset nekik, de még jobban megdöbbent, amikor pacsirta szerint a pillangó petéiből először hernyók fognak kikelni. A legnagyobb meglepetést azonban az okozta a hernyónak, amikor a pacsirta azt osztotta meg vele, hogy egyszer őbelőle is, vagyis a hernyóból pillangó lesz. Először azt hitte, a pacsirta csúfolódik, meg is haragudott rá ezért, de azután elkezdett reménykedni benne, hátha igaz lehet.

Ettől kezdve hernyó boldogan és tántoríthatatlanul mindenkinek arról beszélt, hogy ő is pillangóvá válik egy napon. Szomszédai és ismerősei bolondnak nézték és azt hajtogatták, hogy ez nem történhet meg, mert a tudomány nem támasztja alá ezt az elméletet. Különben is csak a pacsirta és a hernyó hisz benne.

Egy nap a hernyó elkészítette gubósírját, amibe vidám szívvel bújt bele, mindenkinek azt mondta, ne legyenek szomorúak miatta, mert pillangóként fog előjönni belőle. Az ismerősei kicsit könnyes szemmel, mégis legyintve kinevették: "Szegény bolond, soha nem leszel te pillangó".

A hernyó gubósírjából egy idő múlva egy csodálatos és tökéletes pillangó bújt elő...