„Mert a hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog meg - mondja könyörülő Urad.”

Ézsaiás könyve 54:10

Csodálatra méltó Isten türelme. Izrael magának köszönhette problémáit, hűtlenség hűtlenséget követett, és mégis Isten az, aki megkeresi, vigasztalja, megerősíti népét.  Amikor elhagyták Istent, zúgolódni kezdtek, hogy Isten elfeledkezett róluk, nem hallja már kiáltásukat. Amikor nem volt áldás életükön, nem boldogultak, nem jutottak előre, szintén Istennél keresték a hibát.

Isten nem magyarázkodik, hanem irgalmára emlékeztet. Visszautal Nóé idejére, ahol a pusztító vízözön ellenére is meg kell látni Isten irgalmát. Egyrészt nem volt szükségszerű, hogy Nóén és családján kívül mindenki meghaljon. A bárka nyitott volt – legalábbis egy ideig. Másrészt a vízözön előtt a figyelmeztetés is szólt, volt idő a változásra, senkit nem érhetett felkészületlenük az esemény. Harmadrészt a menekülés nem a mesteri hajókészítésnek volt köszönhető, hanem Isten végtelen kegyelmének. A biztosnak látszó hegyek és dombok bár kifordultak helyükből, Isten hűséges maradt. Békességének szövetsége ma is elérhető. Szabadítása nem egyszeri esemény. Ő folyamatosan övéivel marad.

„Az özönvíz bekövetkezte előtt Isten elküldte Noét, hogy figyelmeztesse a világot, és megtérítse az embereket, s így megmeneküljenek a fenyegető pusztulástól. Amint Krisztus második eljövetelének ideje közeledik, az Úr elküldi szolgáit intő üzenettel a világhoz, hogy felkészítsék azt erre a nagy eseményre. Tömegek szokásszerűen hágják át Isten törvényét, és most az irgalmas Isten felszólítja őket, hogy engedelmeskedjenek törvénye szent szabályainak. Isten megbocsát mindazoknak, akik bűnbánattal és Krisztus iránti hittel elhagyják bűneiket. De sokan úgy érzik, hogy bűneik elhagyása túl nagy áldozatba kerül. Mivel életük nincs összhangban Isten erkölcsi kormányzatának tiszta elveivel, elutasítják Isten intéseit, és tagadják törvényének tekintélyét.” (Ellen White: Pátriárkák és próféták,  102.1)