„Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem.” Zsolt.23,4.

Sétálok egy gyönyörű réten, ahol a madarak énekelnek, a virágok árasztják magukból a finom illatot, csodálatosan ragyog a nap és minden oly jó! Sikerülnek terveim, sőt még titkos reményeim is!

Az élet szép! Minden rendben van körülöttem! Isten szeret engem és családomat is megáldja! Abszolút ideális kép, nem? Azonban hirtelen sötét felhők jönnek, és minden elkomorul!

A madarak abbahagyják éneküket, a virágok visszahúzódnak gumójukba, közben valamilyen ismeretlen völgybe értem és váratlanul rám tőr a reménytelenség. Vihar támad, és nem tudom a kiutat….

Sokszor a mi életünk is hasonló úton halad! Semmi nem jön össze, minden olyan bizonytalan és félelem lesz úrrá gondolataimon. Mégis, soha ne felejtsük el, hogy Isten nem csak akkor van velünk, amikor minden szép és jó! Hajlamosak lennénk azt gondolni, hogy a kereszténynek mindig minden sikerül. Persze, Isten megígérte az áldást, ha hűségesek leszünk hozzá, mégis előfordulnak bajok, nehézségek. Így szól az ígéret: „Áldást parancsol melléd az Úr a te csűreidben és mindenben, a mire ráteszed kezedet; és megáld téged azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád néked.” V.Móz.28,8.

Biztos vagyok benne, hogy sokkal több keresztény lenne, ha nekünk mindig minden sikerülne, és soha semmi gondunk nem volna! De Isten akkor is velünk van, amikor nem úgy sikerülnek dolgaink, ahogyan azt mi elképzeljük. Nem azt ígérte, hogy minden szép és jó lesz, hanem azt, hogy velem lesz a nehézségek, próbák idején is! Nem kell egyedül vinnem a terhet, hanem Ő is ott lesz, hogy segítsen! „Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr.” Zsolt.34,20.

Könnyű lenne Istennek szolgálni akkor, ha csak jó dolgok történnének velünk. Éppen a próbákban, nehézségekben edződik meg az ember és válik életképessé. „Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, és pedig mint az atya az ő fiát, a kit kedvel.” Péld.3,12.

Nyilvánvaló, hogy nem azért dorgálja meg a szülő a gyermeket, mert rosszat akar neki, hanem azért mert szereti és nagybetűs EMBERT szeretne belőle nevelni ! Így cselekszik velünk is az Isten! Lehet, hogy mi is azt mondjuk az Úrnak a nehézségek közepette, amit a fiam mondott egyik alkalommal, mikor nevelgettem: „jaaajjjjj apa, ne szeressél ennyire”!

Mégis, tudnunk kell, hogy Isten a halálnak völgyében is velünk van, és nem hagy el bennünket! Ha meg is enged rossz dolgokat az életünkben, ezt akkor sem azért teszi, mert elhagyott volna, hanem azért, mert tudja, hogy erre szükségem van a jellemfejlődésem szempontjából.

Higgyük el, hogy bármi is történik, az nem esik ki az Ő látóköréből, mert „….azoknak, a kik Istent szeretik, minden javukra van”….!