„Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.”

(Rómabeliekhez írt levél 12. fejezet 1-2.vers)

Idén a bibliai olimpia döntőjének Mózes harmadik könyve lesz a témája, s ahogy a feladatokon gondolkodva többször átolvastam, hálát adtam azért, hogy nem abban az időben élek és szolgálok, hiszen az egész istentisztelet nem szólt másról, mint arról, hogy állatok százait, ezreit feláldozták, ’mindent’ összekentek vérrel, s a papi hivatás egy mai hentesnek felelt meg.

Bizony, sokan csak az öldöklést, állati tetemek elégetését, a vér fröcskölését látják, pedig ezek a sorok komoly tanulsággal bírnak számunkra is.

Egyrészt teljesen más szemlélet bontakozik ki előttünk az istentisztelettel kapcsolatban. Hiszen itt, a mai a ’prédikáció faló’, fogyasztói attitűddel szemben „az üres kézzel senki ne jelenjen meg előttem” (2Móz.23:15) elve nyilvánul meg. Vagyis nem kapni megyek az Istenhez, hanem adni.

Másrészt az evangéliumokat olvasva nem lehet kérdés, hogy miért épp „ez a tűzáldozat kedves illatú az Úrnak” (3Móz.1:9)? Az Örökkévaló mindezzel szeretné belénk vésni: a bűn nem játék! Az engedetlenségnek, az önzésnek halálos következménye van.

De a jó hír, akkor és ma, hogy helyettünk valaki más halt meg. „Az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit” (Ján.1:29) Az egész áldozati rendszer Jézus helyettes áldozatának előképe.

Pál soraira visszatérve pedig, aki pontosan ismerte és gyakorolta mindezt, és megértette a lényegét, szintén azt taglalja, hogy ma sem járulhatunk Isten elé üres kézzel! Sőt, arról ír Isten már ’nem éri be’ egy-két báránnyal, tulokkal (lehet sokkal könnyebb lenne ma is egy birkát vagy annak árát odaadni).

Az Isten szemében élő, kedves áldozat és okos istentisztelet: TE VAGY!

Gondolkozz el ezen ma reggel és szánd oda magad mindenestől Jézusnak, aki „azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámasztatott.” (2Kor.5:15)