„Vagy megveted jóságának, türelmének és hosszan-tűrésének gazdagságát, s nem fogod fel, hogy Isten jósága bűnbánatra vezet?”
Róma 2,4
Amikor túl sok a csalódás, amikor megnő a bizalmatlanság, a másik emberbe vetett hited, amikor eluralkodik rajtad a pesszimizmus, mert a tapasztalataid szinte csak ezt támasszák alá, akkor könnyű ítélkezővé válni. Minden ember így van ezzel, mert így védekezünk a túl sok rossz ellen, de ez egy rossz választás és ez az út nem vezet sehová. Hogy miért?
Mert elsősorban magad felett mondasz ki ítéletet. Mi sem vagyunk mások. Emberek vagyunk, akik hibáinkból adódóan megbántunk másokat, csalódásokat okozunk. Mennyi rossz tapasztalata lehet másoknak is rólunk! Ezért a legjobb, ha nem sietünk az állásfoglalással.
Ahhoz, hogy bárkiről el tudjuk dönteni, milyen ember, elfogulatlannak kell lennünk és objektívnek. Ez szinte lehetetlen. Erre csak törekedni tudunk, hisz nem látunk senki szívébe és ezért a tévedés elkerülhetetlen. A Biblia szerint egyetlen objektív bíró létezik és ez Krisztus.
Amikor másokat elítélünk, szembe kerülünk Istennel. Ő jóságosan viszonyul még azokhoz is, akik nem érdemlik meg, türelme nagy irántuk, mert nem fogy el bizalma, hogy végül szeretete legyőzi az emberi szívek ellenállását és azok megváltoznak.
Végül csak egy kérdés: ha a rosszat csak jóval lehet legyőzni, akkor a bennünket érő rosszra miért reagálnánk bizalmatlansággal, ítélkezéssel, haraggal? És még sorolhatnám...
Kapcsolódó bejegyzések:
Nem lesz többé halál
GALILEAI ASSZONYOK
NEM SZÉGYENÜL MEG ,AKI HISZ
JÉZUS KÜLDETÉSE