"Saul pedig az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a főpaphoz, és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Úr útjának hívei, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vihesse azokat Jeruzsálembe.

Útközben azonban, amikor éppen Damaszkuszhoz közeledett, hirtelen mennyei fény villant fel körülötte, és amint a földre esett, hallotta, hogy egy hang így szólt hozzá:

"Saul, Saul, miért üldözöl engem?"

Ő pedig megkérdezte: "Ki vagy, Uram?"

Az így válaszolt: "Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. De kelj fel, menj be a városba, és ott megmondják neked, mit kell tenned."

Apostolok Cselekedetei 9:1-6.

Rohanok. Mint mindig, ma is van rá okom. A munka, a családi esemény, a bevásárlás, a TV műsor kezdete - vagy valami más fontos ok.

Rohanok. Igazából már akkor is rohanok, ha nincs rá szükség, mert egyszerűen hozzá szoktam.

Az életmódom részévé vált. Átlapozom az újság lapjait, sokszor hátulról előre. Habzsolom a reggelit, pedig jó az íze, de ezt csak utólag állapítom meg. Átlépem a zebra csíkjait, lehetőleg kettőt egyszerre, a lépcsőket is hármasával szedem.

Ha tehetném, Önmagamon is átlépnék: a vágyaimon, a kételyeimen és a félelmeimen is.

Pál is ezt tette: rohant Damaszkuszba, hogy üldözze a hívőket, nehogy eszébe jusson megtérni.

Csak arra nem számított, hogy ott áll Jézus az út mellett egy nagy stop táblával és nem megérinti hanem úgy megsuhintja az életét, hogy a földön találja magát.

Pedig nem így tervezte. Olyan gyorsan akart Damaszkuszba érni, hogy a gondolatai ne érjék utol. Olyan kegyetlenül akart elbánni a keresztényekkel, hogy Isten kegyelme ne érinthesse meg. Olyan hangosan akart kiabálni a vallatottakkal, hogy ne hallhassa Jézus szavát. Így tervezte, de Jézus ott állt az úton, és megállította: mert neki jobb tervei voltak vele.

Mi is rohanunk tervszerűen. Talán olyan gyorsan, hogy észre sem vesszük, hogy messze járunk Jézustól: se nem halljuk, se nem látjuk, se nem értjük...

Istenem, csak ezt ne engedd! Akkor inkább állíts meg! Mert látni akarunk, hallani akarunk és érteni akarunk!

,,...És megvakultak

Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,

De őt, a fényest, nagyszerűt,

Mindörökre látom."

(Ady Endre: AZ ÚR ÉRKEZÉSE)