„Mert az Úr, a ti Istenetek veletek megy, hogy harcoljon érettetek a ti ellenségeitekkel, hogy megtartson titeket.”

(Mózes ötödik könyve 20. fejezet 4.vers)

Sokan ezen és hasonló sorokra hivatkozva nem olvassák az Ószövetséget, mondván, hogy az itt található harcos, erőszakos, kegyetlen Isten képe nem fér össze az Újszövetség alázatos és szelíd jézusi szeretettel.

Pedig érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy egyrészt, miért úgy jelenik meg Isten, mint aki „ellenségeskedést szerez” (1Móz.3:15); aki özönvízzel pusztítja el a földet; aki a kivonuláskor így bátorítja népét:  

„Ne féljetek, megálljatok! És nézzétek az Úr szabadítását, amelyet ma cselekszik veletek; mert amely Egyiptombelieket ma láttok, azokat soha többé nem látjátok. Az Úr hadakozik ti érettetek; ti pedig veszteg legyetek.” (2Móz.14:13-14)

Aki, mint a mennyei sereg fejedelme (Józs.5:14-15) jelenik meg Józsuénak és aki „hadakozik vala Izraelért” (Józs.10:14).

Akit a próféták rendszerint „Seregek Ura”-ként mutatnak be: „Az Úr, mint egy hős kijő, és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sőt rivalg és ellenségein erőt vesz.” (Ézs.42:13)

Másrészt fel kéne tenni azt a kérdést is, hogy miért használnak az apostolok is harci kifejezéseket, „úgy viaskodom, mint aki nem levegőt vagdos;” (1Kor.9:24); „Harcold meg a hitnek szép harcát” (1Tim.6:12); „vegyétek föl az Istennek minden fegyverét” (Ef.6:13)

Nem beszélve arról, hogy miért ír éppen a szeretett tanítvány, János úgy Jézusról, mint aki „viaskodik vala a sárkánnyal” (Jel.12:7); aki „igazságosan ítél és hadakozik” (Jel.19:11) akinek „szájából éles kard jő vala ki, hogy azzal verje a pogányokat” (Jel.19:15). Hiszen Ő maga „Királyok királya és Uraknak Ura” (Jel.19:16)

Jézus, mint katona? Jézus, mint harcos? Igen is, meg nem is. Nem katona mai értelemben, hiszen nem Ő akarta és nem Ő kezdte a harcot, nem önző célokért, nem kikényszerített hódolatért küzd, és „nem gyönyörködik a meghaló halálában” (Ez.18:32).

Ugyanakkor azért veszi fel a mundért, hogy kihangsúlyozza, a bűn nem játék, hanem élet-halál harc. És éppen a szeretet miatt nem engedi, hogy az ellenség elragadjon, legyűrjön, elpusztítson. Sőt, mint Hős áll elénk, hogy Ő kapja az ütéseket, a csapásokat, Ő sebesül és hal meg helyettünk.  

Ezért kövessük Őt, mint a bűn elleni nagy küzdelem győztes harcosát, beteljesítve mindennapi hitharcunk során a Jelenések könyvének sorait: „És ők legyőzték azt (a Sátánt) a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételüknek beszédéért; és az ő életüket nem kímélték mind halálig.” (Jel.12:11)