„Aki jóra törekszik, jóakaratot szerez, de eljön a rossz arra, aki azt hajhássza.”

Példabeszédek 11. fejezet 27. verse

Azok a fránya elvárások... Jó tett helyébe jót várj! J Ismerjük a közmondást, ám a magyar szépen átköltötte ezt a népi bölcsességet arra, hogy jó tett helyébe jót ne várj. Mintha a gyakorlat szülte volna ezt az állítást, vagy néhány rossz tapasztalatot begyűjtő ember hangos szava? Nem tudom, de tény az, hogy én személy szerint nem értek ezzel egyet.

Azok közé tartozom, akik ha látnak bajba jutott embert megyek és megpróbálok segíteni valahogy. Legutóbb éppen a szomszédunktól kérdeztem, hogy miben segíthetek neki, miközben láttam, hogy egy elemlámpával a Volvo motorja előtt hajlong. Gondoltam nem az általános tiszteletadás jele ez közte és az autó között. Egy egeret keresett... nem tudtam segíteni... együtt hajlongtunk tovább a kombi előtt.

A feleségem aggódva telefonált, hogy hol késlekedek, de mondtam, hogy nyugodjon meg, mert együtt tisztelgünk a kisegérnek... Más dolgokban is igyekszem az emberek segítségére lenni. Úgy gondolom, hogy ez kötelességem, nem csak azért, mert keresztény vagyok és Jézus is ezt tette volna, hanem azért, mert emberek vagyunk, és jól esik, ha segítséget kapunk, és ez mosolyra fakaszt mindkettőnket. Túl ezeken ez egy bibliai alapelv.

Itt Angliában kb. másfél hónappal ezelőtt történt, egy szombati nap volt, amikor a feleségemmel elkészültünk, hogy induljunk a gyülekezetbe. Felöltöztünk, megreggeliztünk, és beültünk az autóba.

Éppen Kinga vezetett, és legnagyobb szerencsétlenségünkre az autónk úgy gondolta, hogy a második körforgalom kapujában leáll. Próbálta újra indítani a motort, de nem történt semmi.

Gyorsan helyet cseréltünk, hogy hátha a férfi, erős akaratára beindul, de semmi. Négy autós állt meg és kérdezték, hogy segíthetnek e rajtunk, de nem tudtak tenni semmit értünk.

Azért jól esett az együttérzésük.

Megállt az ötödik autós, kérdezte hogy segíthet-e valahogy, de én csak annyit mondtam, hogy attól tartok, nem fog beindulni az autó. Erre azt felelte, hogy semmi baj akkor arrébb kell húzni, mert itt nagyon rossz helyen állunk. Én csak annyit mondtam: csináljuk. Kiszállt a férfi az autójából és annyit mormog félhangosan magyarul, hogy: „hogy is mondják, hogy vontatókötél?” Nagyon megörültem, és válaszoltam magyarul.

Kiderült, hogy két percre lakunk egymástól, hazáig húzott, jót beszélgettünk, és néhány magyar autószerelőnek a telefonszámát is megkaptam, valamint kaptunk egy autót, amit addig használhattunk, amíg a mienk kész nem lett. Vannak még csodák!

Én nem vagyok nagy ember, és nem tettem soha nagy dolgokat, de aki jóra törekszik, az jóakaratot szerez. Megéri!