„Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.” (Károli ford.)

„Boldogok, akik megmossák ruhájukat, mert joguk lesz az élet fájához, és bemennek a kapukon a városba.” (Új ford.)

Minden ember, aki erre a világra születik, jogot kap ahhoz, hogy élhessen. Első pillanatunktól kezdve állampolgárai vagyunk egy országnak, ami ezen a planétán létezik. Az, hogy ez hol van, meghatározója sok mindennek; kultúránknak, életformánknak és így gondolkodásmódunknak is.

A közgondolkodás szerint vannak szerencsések és kevésbé szerencsések, ahhoz képest, hogy mondjuk New York, London, Párizs előkelő helyein vagy Budapesten, Bukaresten, Varsóban, esetleg Jakarta vagy Mexikóváros nyomornegyedeiben láttuk-e meg a napvilágot. Jól tudjuk, hogy Isten előtt minden ember egyenlő, de mindezek alapján egyértelmű, hogy óriási nagy különbség van közöttünk, amik anyagi előnyökben, lehetőségekben, a céljaink megvalósításában, és még sorolhatnám mikben, igencsak megmutatkoznak.

Sokan vannak, akik mindebbe nem akarnak beletörődni, és mindent megtesznek azért, hogy változtassanak a helyzetükön. Talán keveseknek sikerül is. De a többség úgy éli le az életét, ahogy született. Sokan érzik közülük úgy, hogy sovány vigasz számukra a kereszténység mindenre van erőm a Krisztusban – hite; vagy a nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel – gondolkodásmódja.

Még akkor is, ha ezt a Biblia mondja. Szegénységük, nyomorúságuk inkább eltereli figyelmüket a Szentírás bátorító szavairól. Pedig kár érte, mert nagyon úgy néz ki, hogy nem adatik több ennél. Az emberiség sokszor próbálta már sokféle eszmék segítségével és sokféle módon megváltoztatni a társadalmi igazságtalanságokat, de nem sikerült. Minden eszme csődöt mondott. Ezért is szeretném, ha most ennek a szövegnek a segítségével közelítenénk meg a kérdést, egy másik szempontból.

Habár születésünk helyét nem választhatjuk, azt az országot, ahol élni szeretnénk, igen. De nem Európa fejlettebb és gazdagabb régióira gondolok most, ahol sok honfitársam keresi a jobb élet reményét. Mert minden európai ország csak e földi létünk végéig kínál lehetőségeket, vagy még addig se. A Jelenések könyvében egy különleges országról olvashatunk, amely örökké tartó életet akar adni polgárainak. Sőt, az örök élet jogát is elérhetővé teszi. A bibliafordítások kétféleképpen fogalmazzák meg ezt. Tiéd a jog, ha megtartod az uralkodó törvényeit. Vagy tiéd a jog, ha megmosod a ruhád, hogy tisztán léphess be az új életedbe. Mint minden kivándorló, aki valaha elhagyta hazáját, én is tudom, ahhoz, hogy új hazám legyen, el kell fogadnom annak törvényeit is tiszta, rendezett múlttal kell rendelkeznem.

Ez a minimum, amit kérnek. Isten országa megelégszik pontosan ennyivel. Tartsd meg Isten parancsait és jogod lesz az örök életre. Mi viszont pontosan a másik oldalon születtünk, a törvényszegők között. Lehetetlen jogot szereznünk, mert már régen elveszttettük azt. Illetve van még egy esély. Választhatjuk, hogy Valaki megfizessen helyettünk. Választhatjuk, hogy Krisztus kiontott vére által váljunk újra tisztává. Ahogy írtam is, ez hosszabb időre szól, mint bármely állampolgárság a földön.

Ebben az esetben nincs idő limit! Akkor miért ne tennénk?