Mózes már lassan negyven éve minden reggel fölkelt, elvégezte reggeli teendőit, aztán kiment a karámhoz, kinyitotta az ajtót, ahol kitódultak a bárányok.

Elvezette őket egy füves helyre, aztán egyenként megvizsgálta őket. Kiszedte a bogáncsot a bundájukból, „körmözte” őket, bekötözte sebeiket. Egy nap azonban furcsa dolgot látott. Egy bokor hatalmas lánggal égett.

Várta, mikor hamvad el. De nem! Égett, és égett, és égett, és a bokornak semmi baja nem lett. Mi ez? Közelebb ment, hogy megnézze.

Aztán egy hang megszólítja a tűzből: Mózes! Vedd le a sarudat, mert szent helyen állsz! Hűha!

Belegondoltál?

Az Isten jelent meg neki a bokorból. Aztán megbízta egy feladattal. Menj, és vezesd ki népemet Egyiptomból. Mózes ijedtében három kérdést tett fel: Ki vagyok én, hogy ezt meg tudnám tenni? Ki vagy Te? és: Hogyan tudnám ezt megtenni?

Az Úr azt válaszolta:

Én veled leszek! Előtted megyek. Rendben van Uram, de mit mondjak a fáraónak, és a népnek, ki küldött engem. „Isten azt mondta Mózesnek: VAGYOK, AKI VAGYOK. És mondta: Így szólj Izrael fiaihoz: A VAGYOK küldött engem hozzátok.” 2Mózes3. rész 14. vers.

Érdekes bemutatkozás, nem igaz?

Tegnap is ez volt a neve, ezer éve is és ezer év múlva is. Ő a VAGYOK. Aki van, aki volt, és aki lesz. Sem kezdete, sem vége nincs.

Az egész történetben az a csodálatos, hogy Te és én – ma, több ezer év távlatában, ennek a VAGYOK-nak a szolgálatában állunk. Belegondoltál, hogy a „főnököd” nem egy orvos vagy mérnök, vagy egy séf a konyhán, hanem a nagy VAGYOK!

Egy olyan személy, aki már azelőtt ismert, mielőtt meg sem születtél. Tudta, mikor leszel bárányhimlős, mikor veszik ki a vakbeledet. Tudta, milyen kalandos úton fogsz majd találkozni valakivel, aki megmutatja neked az örök életre vezető utat. Tudta, mikor fogsz vele szövetséget kötni, megkeresztelkedni.

Aki együtt sírt veled, amikor elveszítetted a munkahelyedet, és együtt örült, amikor végre megszabadultál az adósságodtól a bank felé. Az a VAGYOK a Te Urad, aki már el is készítette helyedet az Ő országában. A kedvenc zeneszerszámodba begravírozta a nevedet, házad bejáratánál a neved már a névtáblán van.

Ő a nagy VAGYOK! Én már várom a találkozást Vele. Úgy szeretném megköszönni neki, hogy Ő szüntelen mellettem VAN, és ismer, terelget, bátorít, de ha kell, megfedd, próbákat enged. Hisz Ő tudja, mert Ő a VAGYOK!