Átszögezett kezek. Papot hívtak rokonai a hívő öregasszonyhoz.

- Itt hozom bűnei bocsánatát - szolt a megérkező pap.

- Mutassa a kezet! Át van szögezve? Mert nekem csak át-szögezett kéz hozhat bűnbocsánatot - hangzott a szív mélyéről jövő válasz.

 Nem illik. - Megállj csak, megmondalak apukának, ha hazajön - szolt az édesanya kislányához, aki rossz fát tett a tűzre.

- De anyuka én bocsánatot kértem, és amiért egyszer bocsánatot kértünk, nem illik előhozni többet - tiltakozott a kicsike. Ézsaiás38,17.

 A hűséges kutya. Különös jelenetnek voltak tanúi a Szajna-partján sétálók. Egy fiatalember evezett a folyó közepén; a csónakban ült a kutyája mellette. Egyszercsak megragadta a fiatalember a kutyát, a folyóba dobta, és gyorsan továbbevezett.

A kutya a csónak után úszott, de a fiatalember - nyilván, hogy a kutyát vizbeölje - az evezővel, olyan erővel sújtott felé, hogy csónakja felborult.

A fiatalember fuldokolni kezdett, de hűséges kutyája megragadta, és kihúzta a partra...

. Melyik ér többet? - Többet használt az emberiségnek az, aki a gázt feltalálta, mint a Názáreti - szólt közbe valaki egy utcai evangelizáló összejövetelen.

- Jól van kedves barátom, önhöz, ha majd a halálos ágyán fekszik, egy gázgyári szerelőt fogunk hivatni; magam részéről inkább elolvasom János evangéliuma 14. részét - válaszolt nyugodtan az evangélista.

 A fóka. Egy grönlandi misszionárius, mikor bibliafordítás közben a János 1,29 verséhez ért, megakadt. Nem tudta, hogy hogyan fordítsa a „bárány" szót, mivel a jégmezők lakói sohasem láttak bárányt.

Végül „fókának" fordította - ugyanis ami nekünk a bárány, az az eszkimóknál a fóka. Húsa táplálékul szolgál, zsírja világít, prémje ruhát ad, melegít...

. A legdrágább vers. Egy ifjú keresztyén egy öreg hívő halálos ágyánál kérdezte:

- Felolvassam a legdrágább verset a Bibliából? Az öreg igent intett, mire a fiatalember János 14. fejezetének ezt a versét olvasta:

„Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek." - Nem - mondta a haldokló - nem ez a legdrágább vers. Olvasd csak tovább! A fiatalember tovább olvasta:

És ha majd elmegyek, és helyet készítek néktek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek."

- Ez a legdrágább - suttogta a haldokló öreg - nem a lakóhely, hanem Ő maga után vágyom...