„Mert még vajmi kevés idő, és aki eljövendő, eljő és nem késik.”

(Zsidókhoz írt levél 10. fejezet 37. vers)

Amiből a legkevesebb van – ahogy mondani szoktuk – az nem más, mint az idő. S mivel egyre több mindent szeretnénk, s lehetőleg egyszerre és azonnal, a nap 24 órája egyre jobban szétaprózódik.

Nem csoda tehát, hogy a ma emberének kevesebbnek és gyorsabbnak tűnik az idő, hiszen most azonnal kell a legjobbnak, a legszebbnek, a legokosabbnak, a leg… lenni. Nincs idő gyereknek lenni, nincs idő játszani, nincs idő a fájdalomra, ahogy halljuk a reklámban.

Aztán ennek megfelelően igyekszünk mindent így alakítani, felgyorsítva mindenféle mesterséges pótszerekkel a növények, az állatok, izmaink, sőt gyermekeink növekedésének folyamatát. Hiszen egy pirulát bekapni egy másodperc, de a kemény edzésmunka, a gyakorlás, lehet évek.

Ezért aztán nem akarunk várni, sőt nincs is annál idegesítőbb, ha valaki nem veszi figyelembe, nem követi, vagy szánt szándékkal keresztezi a mi jól beprogramozott saját időzónánkat.

Mint mai Igénk szerint Isten is teszi. Hiszen látszólag „késik a vőlegény” (Máté 25:5), vagy legalábbis „némelyek késedelemnek tartják” (2Pét.3:9), de mégsem késik. A probléma abban van, hogy nem egyeztettük az óránkat Istennel.

Ahogy az első századok hívőinek is kész menetrendje volt a Messiás eljövetelét illetően, ezért akarták földi királlyá tenni, átugorva a szenvedő szolgáról szóló részt, vagy kihagyni a mártíromságot ahogy mennybemenetele előtt kérdezték: „Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot Izráelnek?” (Apcsel.1:6), de ugyanígy van ma is.

Sokszor mi sem akarunk tudomást venni arról, hogy ’”mindennek rendelt ideje van” s ahogy az Atya először is az idő teljességében küldte el a Fiút, ugyanúgy lesz másodszor is.

Urunk közeledését várva nekünk is szól figyelmeztető és felhatalmazó kijelentése: „Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett. Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig.” (Apcsel.1:7-8)

„Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál.” (Máté 24:46)