Képzeld el, egy reggel arra ébredsz, hogy azt álmodtad, hogy az éjszaka pikk-pakk, tuti keresztény lettél.

Ahogy a nagykönyvben meg van írva. Aztán megmosakszol, és belebotlasz egy este ottfelejtett piszkos zokniba, amit a férjed a szennyes tartó helyett a szőnyeg közepére helyezett és egyetlen pillanat alatt eltűnik kereszténységed. Ideges leszel. Elfelejtetted, hogy te már keresztény vagy.

Hát a Te Alkotód nem varázsló, aki egyik pillanatról a másikra jó keresztényt formál belőled. Ő nem így dolgozik!

Isten próbákat enged életedbe, hogy igazi krisztusi jelleműre formálódj. Olvasd csak:  

„De nemcsak ezzel dicsekszünk, hanem a szenvedéseinkkel is, tudva, hogy a szenvedés állhatatosságot munkál, az állhatatosság pedig kipróbáltságot, a kipróbáltság pedig reménységet. A reménység pedig nem szégyenít meg, mert Isten szeretete kitöltetett szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által.” 

Rómabeliekhez írt levél 5. rész 3-5.

Ez tehát egy folyamat: A szenvedés – megedz – tapasztalatgyűjtéshez segít – jó reménységet ad – bátorít – felemelt fejjel járhatsz – és az eredmény: Krisztus szeretetétől túláradó személy.

Ezt az állapotot ágyban párnák között nem lehet elérni, csak egyedül ezen az úton.

Eszembe jutott egy nagyon szép vers ezzel kapcsolatban. Hiszem, neked is örömöt okoz és elgondolásra késztet. Nagyon szép napot kívánok neked!

Túrmezei Erzsébet

Pótvizsga szeretetből

A Mester nagy iskolájában

Ma szeretetből pótvizsgáztam

Tanítóm előtt remegve álltam.

Az első vizsgám én elbuktam, 

A tételt bár kívülről tudtam, 

De gyakorlatilag azt előadni nem tudtam.

Szerettem én ki engem szeret, 

Minden jó embert, akit csak lehet, 

De az ellenségemet?! 

Aki rágalmaz, kinevet? 

Ad mindenféle csúfos nevet, 

Gyaláz és megaláz engemet? 

Ilyet nem tudok szeretni: - NEM! 

És ezt húztam ki, ez volt a tételem. 

Hogy ellenségemet is szeressem. 

Szereted? - kérdezte tanárom, 

Az én Mesterem és Megváltóm. 

Nem tudom! - hiába próbálom. 

Szelíden mondta, de erélyesen: 

Pótvizsgára mész! És ha mégsem

Tanulod meg, megbuksz egészen.

A szeretet nehéz tétel.

A legtöbben ebben buknak el, 

Mert aki bánt, azt is szeretnünk kell. 

De Mesterem tovább tanított, 

Különórára hívott, 

Szeretetével sokat kivívott. 

Mutatta kezén, lábán a sebet, 

Hogy mennyit tehet a szeretet, 

Eltűri a kereszt-szegeket. 

Eltűri a gúnyt, gyalázatot, 

Töviskoronát, nehéz bánatot. 

A dárdaszúrást, mit értem kapott.

Megrendültem egész szívemben.

Hát a szeretet ilyen végtelen? 

Tanítóimtól tanulni kezdtem.

Megnyerheted vele úgy lehet,

Hogy ő is megtér, hogy ő is szeret, 

Ha látja a te szeretetedet.

Így tanított, szívem felrázta.

Látta, hogy hajlok a tanításra.

Szeretetét szívembe zárta.

És most pótvizsgáztam belőle, 

Ott volt ellenségem is, 

Gúnyos megjegyzést kaptam tőle. 

De én szeretettel feleltem, 

S e szeretettel őt megnyertem, 

És a pótvizsgán általmentem. 

Tovább tanulok, tovább megyek. 

Vannak szeretet egyetemek, 

Magasak, mégsem elérhetetlenek. 

Mert más tudományt, sokat tanulhatok, 

Megcsodálhatnak, úgy vizsgázhatok, 

De ha szeretet nincsen bennem 

Semmi vagyok.