„De hűséges az Úr, aki megerősít titeket, és megőriz a gonosztól.”

Pál második levele aThesszalonikaiakhoz 3:3

Nem élünk tökéletes világban, ebben azt hiszem, egyet tudunk érteni. Te is és én is számtalan példát tudnánk felhozni arra, amikor megcsaltak, hátba szúrtak, elárultak minket. És talán ugyanennyi vagy egyel több ezeknél azoknak az eseteknek a száma, amikor mindezt mi követtük el. Amikor te és én voltunk Júdás és Brutus egyszemélyben. Amikor mi árultuk el azt, ami vagy aki mellett letettük a megszeghetetlen esküt. 

Tudjuk, milyen a hűtlenség, kívülről-belülről ismerjük. De ma keressünk együtt példát az ellenkezőjére! Én elmondok Neked, kedves Olvasó egy történetet, és arra kérlek, te is kövesd a példámat! Mondj el egy történetet valakinek a családod, barátaid közül az igazi hűségről! 

Lassan egy éve, hogy búcsút intettem a nagyapámnak, aki számomra minden embernél nagyobb és súlyosabb példát mutatott arról, mi is a hűség valójában. Rövid ismerettség után hozta meg döntését, és kötötte össze életét szerelmével, a nagyanyámmal, akihez az utolsó lélegzetvételéig szeretettel ragaszkodott. 

Van, hogy mind a ketten így "teljesítenek" egy párkapcsolatban. És van úgy is, hogy csak az egyik fél teheti ezt meg. Nagyanyám is szerette férjét, amíg tudta. Amíg a betegség nem fosztotta meg önmagától. Alzheimer kórt állapítottak meg nála, és a tiszta pillanatok egyre ritkultak. A nagyapámat sem ismerte fel. Azt hitte, hogy az édesapja. Aztán pedig azt, hogy egy idegen. 

És a papa tette azt, amit addig is tett, és minden nappal egyre többet. Szerette, szolgálta, ápolta, kedveskedett neki, marasztalta, ha a mama menni akart, és sosem adta fel. Mert meghozott egy döntést, amihez hű maradt egészségben, betegségben, boldog és boldogtalan állapotban, amíg a halál el nem választotta tőle, és még azon túl is. 

Ő tudta és megélte, hogy mit is jelent a hűség. Ő tudta és megélte a felelősségteljes döntést annak minden örömével és súlyával együtt. Ő nem adta fel, akkor sem, amikor kimondhatatlanul nehéz volt, amikor a másik a betegsége miatt már nem volt partner semmiben, amikor csak annyit jelentett a házassága, amennyit ő adott bele. És ő a mindent adta. 

 És Isten még ennél is tovább megy el. Ő akkor is hűséges marad a vele kötött szövetségünkhöz, amikor mi homlokegyenest az ellenkezőjét csináljuk. Ő szeret akkor is, amikor Jákóbként harcolunk ellene, és még azt is elhisszük, hogy mi vagyunk az erősebbek. Ő gondot visel rólunk akkor is, amikor mi magunk sem vagyunk tisztában azzal, kik is vagyunk valójában. Ő bízik bennünk akkor is, amikor mindenki más már leintett minket. És ő sosem mond le rólunk. Neki fontosak vagyunk. Te is, én is. Egyetlenek, megismételhetetlenek, egyediek. Ő hűséges, és szeretné, ha te is csatlakoznál a mozgalomhoz. 

Hát kapcsolódj Istenhez, és ne engedd el a kezét! Keresd vele naponként a közös perceket, amikor semmi más nem létezik, csak Ő és Te! Élj a szeretet törvénye szerint, hogy a te utódaid számára is követendő példa lehessen a hűséged!