„No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.”

Ézsaiás 1:18

Ki ne akarna tiszta lappal indulni, vagy élni az újrakezdés lehetőségével azok közül, akik már éltek egy keveset ezen a bolygón? A tapasztalat, ami mögöttünk van, rádöbbentett bennünket arra, hogy szükségünk van rá. Hibáztunk, elszúrtuk, elrontottuk, de nagyon. A Biblia ezt nevezi bűnnek. A második esélyre a hibáink, helytelen cselekedeteink, bűneink miatt van szükség.

Éppen ezért mindig megelőzi egyfajta ítélet, sőt több is. Először is, kimondjuk önmagunk felett. Ez a jobbik variáció, hiszen ha nem tesszük, mások mondják ki felettünk és ez sokkal fájdalmasabb. Bár sokszor szükségszerűen bekövetkezik. Mintegy isteni eszközként terel bennünket afelé, hogy nézzünk szembe önmagunkkal. Nem engedi, hogy elbújjunk a kifogásaink, a magyarázkodásunk, esetleg a másik hibáztatása mögé. A legfontosabb személy mindig az, akitől kérjük az újrakezdés lehetőségét. Általában ő az, akit megbántottunk, aki ellen vétkeztünk. Hogy ad-e rá esélyt? Nos, ez elég nehéz kérdés.

Mivel a megbocsátásnak, a tiszta lapnak mindig ára van, ezért készen kell állnunk, hogy megfizessük. Minimum, helyre kell hoznunk a hibát, vagy legalább meg kell próbálnunk. Ez sokszor egyszerű és lehetséges, máskor viszont nem az, és van, hogy lehetetlen. Addig nem is vagyunk nagy bajban, amíg valóban tudunk „fizetni”. De mi történik a lehetetlen esetekben? Hát ilyenkor történnek a legrosszabb dolgok. A párok szétválnak, barátságok törnek össze, valami végérvényesen elmúlik, valami, sőt drasztikus esetekben valaki meghal. Sokan mondják ekkor összetörve: „Nekem még az Isten sem tud megbocsátani!” Valójában ők nem tudnak maguknak. Mert végérvényesen rájöttek valamire, egy felfedezés birtokába jutottak, amit, ha élnének vele, a maguk javára is tudnának fordítani. Ez pedig nem más, mint az, hogy ILYEN AZ EMBER! Végérvényesen elveszettek vagyunk önmagunkban, csak erre ki előbb, ki később jön rá, erejéhez mérten.

A mai szövegben Isten hív perre minket. Mihez kezdjünk ezzel? Ha már az emberekkel szemben is elbukunk, hogyan állhatnánk meg a Tökéletesség előtt? De mégsem a szükségszerű bukás vár ránk, hanem a teljes újjászületés! Minden, ami rossz volt, ami mindent tönkretett, elmúlik és helyébe lép az új, a tiszta. Hogyan lehetséges ez, hiszen mi már nem tudtunk tenni semmit sem?!

Egész egyszerűen: Valaki más fizette meg az árat…