„Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért ami a császáré, a császárnak, és ami az Istené, az Istennek.”

(Lukács evangéliuma 20. fejezet 25. vers)

Megadni, ami jogos – nem is olyan egyszerű ez a kérdés ma sem, hiszen mi az, mennyi az, ami még jogos és mi vagy mennyi, ami már jogtalan?

Mert, ahogy általában megfogalmazzuk: jogtalan, ha önkényesen elveszik azt, amiért megdolgoztunk, és jogos, ha olyanról van szó, melyért cserébe közvetlen, vagy közvetett módon valamiféle szolgáltatást kapunk.

Persze vannak, akik ez utóbbit /víz, gáz, villany, egészségügyi, stb. szolgáltatás/ is jogtalannak érzik, azt hangoztatva, hogy az nekik alanyi jogon jár.

S mielőtt elkezdenénk számolgatni, kinek, melyik szolgáltatónak, melyik mai császárnak mennyi is jár, nézzük Jézus felszólításának másik felét, feltéve a fontosabb kérdést: Mi az, ami az Istennek jár? Mi az és mennyi az, ami nemcsak a hit, hanem a jog szerint is Őt illetné meg?

Mennyi a jogos, ha arra gondolsz; létezel, hogy dobog a szíved, hogy tudsz levegőt venni, hogy van erőd felkelni az ágyból, hogy képes vagy beszélni, hogy…?

Mennyit is ér mindez? Bizony Sokszor akkor jövünk rá mennyire nem természetes dolgok ezek, és hogy milyen felbecsülhetetlen az értékük, mikor hiányzik valami.

S ha hívő szemmel a teremtéstől, a megváltáson át az örök életig nézzük a dolgokat, el kell ismerjük; „Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért?” (Máté 16:24) illetve; „Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.” (Zsolt.49:8)

„Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken. Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam. Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.” (Zsolt.50:10-12)

S mindezért hálából nem kevesebb, ami Őt illetné meg, minthogy odaszánod életed Istennek kedves áldozatul. Nem a világ elvárása szerint élve, hanem mindezen elgondolkodva, arra törekedve, hogy úgy élj, ami neki jó, ami neki kedves, és ahogy szerinte tökéletes. (Róm.12:1-2)