„És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték és meghallád az én szómat.”

(Jónás könyve 2. fejezet 3. vers)

Sokan elítélik Jónást, a menekülő prófétát, mert hát hogyan is gondolhatta, hogy elbújhat az Örökkévaló elől! Aztán mikor jön a nyomorúság, amikor ott van a nagy hal gyomrában, akkor ’Jajj Istenem!’ módon persze azonnal az Istenhez kiált.

De vajon mi különbek vagyunk? Úgy tapasztalom, Jónáshoz hasonlóan mi is sokkal odaadóbban imádkozunk, mikor baj van. S ha nem teljesül azonnal, amit szeretnénk, hajlamosak vagyunk akár felhagyni az egésszel.De mi is az ima és miért kell néha oly sokáig várni (Jónásnak három napig kellett várni a hal belsejében)?

„Szívünket feltárni Istennek mint barátunknak, ez az ima. Nem mintha szükséges lenne, hogy elmondjuk Istennek, kik vagyunk, mit akarunk, hanem hogy ily módon Istent a szívünkbe fogadhassuk. Az ima nem Istent hozza le hozzánk, hanem bennünket emel fel őhozzá.”

„Ha nem is nyerjük el azonnal, amit kérünk, mégis higgyük, hogy az Úr hallja kérésünket, és teljesíteni fogja. Sokszor annyira tévedünk, és annyira rövidlátók vagyunk, hogy oly dolgokat kérünk, amik a legkevésbé sem válnának áldásunkra.

Mennyei Atyánk szeretetből úgy válaszol imáinkra, hogy azt adja csak meg, ami javunkra szolgál, s amit magunk is kívánnánk, ha a Szentlélektől megvilágosítva a dolgok valódi állását láthatnánk. Ha imáink látszólag nem részesültek meghallgatásban, erősen ragaszkodjunk az ígérethez.

A meghallgatás ideje bizonnyal el fog jönni, s elnyerjük azokat az áldásokat, melyekre legnagyobb szükségünk van. De merészség azt állítani, hogy imánk mindenkor és úgy hallgattatik meg, amint és ahogyan kívánjuk.

Isten sokkal bölcsebb, semhogy tévedhetne, és sokkal jobb, mintsem visszatartson jó adományokat azoktól, akik igazságban járnak. Azért bízzatok benne, megvigasztalódva, még akkor is, ha imátok nem talál azonnal meghallgatásra. Bízzatok sziklaszilárdan ígéretében: "Kérjetek és adatik néktek!".”