"Akkor monda az úr Mózesnek: Avagy megrövidült-e az úrnak keze? Majd meglátod: beteljesedik-e néked az én beszédem vagy nem?"

Mózes 4. könyve 11:23

Általános iskolában volt két osztálytársam, akikkel – bár más keresztyén közösséghez tartoztak – osztálykirándulásokkor, vagy hasonló közösségi rendezvényekkor jókat beszélgettünk hitről, Istenről, Bibliáról, illetve az ehhez kapcsolódó dolgokról. Emlékszem, hogy egyszer arról beszélgettünk, hogy hogyan keletkezett a világunk. Bár abban mindenki egyetértett, hogy Isten teremtette azt, de a módjában már eltértek a vélemények. Az egyik osztálytársam úgy érvelt, hogy a Biblia első lapjain elmesélt hat napos teremtés-történetet jelképesen kell érteni, és Isten tulajdonképpen hat korszakon keresztül alkotta meg a világot.

– Miért nem 6 nap alatt? – kérdeztem naivan.

– Te el tudod az képzelni – kérdezett vissza a barátom –, hogy a világ a semmiből mindössze 6 nap alatt jött létre?

– Nem – válaszoltam. – Éppúgy nem tudom elképzelni, mint azt, hogy a világ a semmiből 6 hosszú korszak alatt jött létre. Csakhogy ez az egész nem az én korlátozott képzelőerőmön múlik.

És valóban. Emberi logikával nézve teljesen mindegy, hogy hat nap, vagy hat korszak. A semmiből való teremtés – a saját felfogóképességünk alapján – teljességgel lehetetlen. Ha viszont abból indulunk ki, hogy a világegyetem ura egy mindenható isten, akkor ebből logikusan következik, hogy – ha éppen úgy akarta volna – akár egy milliomod másodperc töredéke alatt is létrehozhatott volna mindent, Göncölszekerestül, kacsacsőrű emlősöstül, Édenestül, és Ádámostul Évástul.

Így joggal merül fel a kérdés, miért ne teremthette volna meg ez a mindenható Isten a világot éppen 6 nap alatt?

Ez a logika – ami persze nem az emberi racionális gondolkodáson alapul – alkalmazható minden Bibliában található csodára. Mózes csodálkozik azon, hogy Isten húst ígér 600.000 embernek

(11:21-22).

Kételkedése – lássuk be őszintén – teljesen érthető és logikus. De a mindenható Isten – ha valóban mindenható, akkor – nem a mi belátásunk szerint gondolkodik. Éppen ezért figyelmezteti Isten Mózest arra, hogy „az ő keze nem rövidült meg”, azaz ami az „embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges” (Máté 19:26), ami az emberi gondolkodásban elképzelhetetlen, az Istennél semmi akadályba nem ütközik.

És végül jóllakik a 600.000 ember fürjhússal – ahogyan Isten megígérte.