„Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!”

(Példabeszédek könyve 29. fejezet 18. vers)

A szem az egyik legfantasztikusabb érzékszerv, mely utánozhatatlan optikai felépítésével ad képet a bennünket környező világról. Nem csoda hát, hogy a legtöbb ember ettől az érzékszervétől válna meg legutoljára.

Ugyanakkor a szemünkön keresztül tudnak bennünket a legjobban manipulálni. A reklámszakemberek nem találomra rendezik be a boltok kirakatát, az áruházak polcait. A termékeken megjelenő színek, minták, betűtípus, csomagolás mind befolyással vannak ránk, amit sokan ki is használnak.

De ez nem újdonság, hisz az Édenben is ezen keresztül fogta meg az embert az Ősellenség. „És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért.” (1Móz.3:6)

Később pedig a hamis próféták is a látványosság, a szenzáció kívánságát kiszolgálva hitették el a népet. „Ne hallgassátok azoknak a prófétáknak szavait, akik néktek prófétálnak, elbolondítanak titeket: az ő szívüknek látását szólják, nem az Úr szájából valót.” (Jer.23:16)

S mily érdekes, hogy Jézus korának vallási vezetői, akik annyira lesték és áhították, hogy mutasson valami jelt, vak vezetőnek bizonyultak. Éppúgy, mint az utolsó idők gyülekezete, mely a legnagyobb világosságban jár ugyan, mégis szemgyógyító kenőcsre van szüksége. (Jel.3:18)

Persze ezt a kenőcsöt nem a külső, a hanem a belső szemre ajánlja az Üdvözítő. A vágyainkat, a gondolkodásunkat szeretné magára irányítani.

Így emlékezzünk ma reggel Péter esetére is, aki a Galileai tengeren, a csónakból kilépve a vízen járt, egészen addig, míg tekintetét le nem vette a Mesterről. Amint engedett a szívében megjelenő önteltségnek és büszkén társaira nézett, azonnal süllyedni kezdett.

Ha szeretnél felülemelkedni az élet viharain, és szeretnél mennyei látáshoz jutni, irányítsd figyelmedet arra, akire Pál mutat:

 „Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, a ki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült. Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván.” (Zsid.12:2-3)