"Ugye öt verebet adnak két fillérért: mégsem feledkezik meg közülük egyről sem az Isten. Nektek pedig még a hajatok szálai is mind meg vannak számlálva. Ne féljetek, ti sok verébnél értékesebbek vagytok!"

Lukács 12,6-7

Kicsit utánajártam és azt találtam, hogy a veréb eszmei értéke, legyen az mezei- vagy házi veréb, egyaránt huszonötezer forint. Hát, kicsit felment az ára a bibliai időkhöz képest, de adna valaki érte annyit? Talán 1852 táján, amikor az első verebeket szabadon engedték New Yorkban, az európai beszerzők adhattak érte valamennyit, de manapság... A Természetvédelmi Világszövetség listáján évtizedek óta "nem fenyegetett faj"-ként tartják számon, ami azt jelenti, hogy szerte az egész világon van belőle elég. Olyan madár, amivel keveset törődünk, amivel nem foglalkozunk, hiszen nem kell vigyáznunk rá, mint az egyre ritkuló kedves madarainkra, a fecskére, gólyára, gémre és még sorolhatnám. A veréb ott él körülöttünk falun és városban, télen és nyáron egyaránt. Nem etetjük, sőt, még tán haragszunk is rajaira, ha kedves cinegéink elől télen kieszik az etetőből az elemózsiát.

Mennyit ér neked egy veréb? Amikor gyerek voltam emlékszem, hogy páran a szerencsések közül, rajtuk próbálták ki céllövő tudományukat a vadi új, csehszlovák légpuskáikkal. Mi, szegényebbek legfeljebb a csúzlijainkkal próbálkozhattunk. Vagyis nem sokat értek akkor és ma sem.

Mi van a hajunk szálával? Mióta múlnak felettem az évek, kicsit gyakrabban figyelem, hogy deresedik-e; vagy azt, hogy nem hagyja-e el túl sok buta haj, az okos fejet... De a viccet és a hiúságot félretéve, a hajszálaink sem érnek valami sokat.

Jézus mégis azt mondja, Isten még az általunk lényegtelennek tartott dolgokra is nagy figyelmet fordít. Számára minden fontos ami velünk, ami teremtett világával kapcsolatba hozható. Nincs olyan dolog, amire ne szentelne időt és figyelmet, mert az Ő gondoskodó szeretete mindenre kiterjed. Sőt, az ember külön figyelmet kap Tőle, mert számára igen értékesek vagyunk.

Milyen csodálatos a mi Istenünk! Most, a nyugalom perceiben gondolkodjunk el egy kicsit azon, mit tett értünk Isten és mit érdemelnénk valójában! Ha ennyire szeret minket a mi Urunk, akkor van-e még félnivalónk?