„…a prófétálást ne vessétek meg, de mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg…”
Pál első levele a tesszalonikabeliekhez 5. fejezet 20-21. verse
Az ember két dolgot nagyon nem szeret: az egyik, ha megmondják neki, hogy mit csináljon a másik pedig az, hogy: „én megmondtam”. Mindkettőt jól ismerjük.
Vegyünk egy példát egy szülő gyerek kapcsolatból. Az apuka/anyuka elmondja, fiám/lányom ne tedd ezt vagy azt, nem menj ide vagy oda, mert megjárod. A gyermek felpaprikázva elillan apja/anyja jövőbe látó gondolatai elől. Aztán mikor megvan a baj, akkor jön a mondat: „megmondtam neked!” Jaj de szörnyű ez a mondat, mikor minden úgy történt, ahogy előre megmondták az öregek.
Szembe nézni a valósággal sokszor fájó dolog, de hasznos annak, aki tanulni szeretne. Az önérzetes ember nem fontolja meg a jó tanácsokat. Csak megy a maga feje után addig, míg meg nem égeti megát. Mi ne legyünk ilyenek. Fontoljuk meg azt, amit mások jobban tudnak, mint mi, gondolkozzunk el rajta, mérlegeljünk.
A prófétákon keresztül Isten üzen az ember számára, hogy merre kell haladni. Elmondja, hogy hova menjünk, és hova ne menjünk. De nem mondja a végén, hogy: na, megmondtam! Ettől függetlenül még nem kell kitérni az Isten jó tanácsa, irányítása elől, hanem meg kell azt fogadni!
Az emberek többsége szeretné tudni a jövőt. Pénzt fizetnek azért, hogy valaki mondja meg neki, hogy mi lesz a jövő. Persze csak az a valami, ha jót mondanak. A rosszat ugyanis nem szereti hallani senki. Gondolkodjunk most mi is pozitívan. Az Isten, aki megmondja számunkra a jövőt, és az pedig az örök élet. Van ott még sok minden, amiről beszélhetnénk, de mérlegeljünk, hogy hallgatunk-e az Isten tanácsaira, és betartjuk-e azokat, vagy eltérünk azoktól. Mindenkinek magának kell felelni erre a kérdésre, és mindenkinek el kell döntenie, hogy mit tesz.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nem lesz többé halál
GALILEAI ASSZONYOK
NEM SZÉGYENÜL MEG ,AKI HISZ
JÉZUS KÜLDETÉSE