- Mi Atyánk, aki vagy a mennyekben...

- Igen?

- Kérlek, ne zavarj, imádkozom.

- De te megszólítottál!

- Én, Téged megszólítottalak? Biztos, hogy nem! Csak imádkozom: Mi Atyánk, aki vagy a mennyekben....

- Ezt újra megtetted.

- Mit csináltam?

- Megszólítottál. Azt mondtad: Mi atyánk, aki vagy a mennyekben. És itt vagyok. Mit akarsz?

- Ezt nem gondoltam komolyan. Csak elkezdtem elmondani a reggeli imádságomat.

Minden reggel elmondom a "miatyánk"-ot. Végül mindig jól érzem magam.

Úgy érzem, letudtam a kötelességemet.

- Jó, akkor mondd tovább!

- Szenteltessék meg a Te neved.

- Egy pillanat. Mire gondolsz?

- Ez azt jelenti, azt jelenti... Óh édes Istenem, nem tudom, mit jelent. Honnan is tudnám?

Ez egyszerűen az imához tartozik. Különben is mit jelent?

- Tisztelt, szent, mindenek felett dicséretre méltó és csodálatos.

Jól hangzik. Eddig sohasem gondoltam erre.

- Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben úgy itt a földön!

- Komolyan gondoltad?

- Hát persze, miért ne?

- És mit tettél ennek érdekében?

- Ennek érdekében? Semmit. Sokszor gondolkozom azon, milyen szép lenne,

ha Te itt lent mindent a kezedbe vehetnél úgy, ahogy azt ott fent teszed.

- Talán nem vagy a kezemben?

- Na, ja, járok a gyülekezetbe.

- Nem ezt kérdeztem. Mi a helyzet a temperamentumoddal, heveskedéseddel, türelmeddel?

Ezekkel mindig gondod van, nem?

És hogyan jössz ki a pénzeddel - mindig minden csak neked kell? És milyen könyveket olvasol?

Mit nézel a TV-ben?

- Ne vágd ezt is a fejemhez! Vagyok olyan jó, mint mások a gyülekezetben.

- Bocsánat, azt hittem, hogy azt kéred, legyen meg az akaratom. Ha ezt tényleg így gondolod, akkor csiszolnom kell rajtad és e szerint cselekednem.

- Igen, természetesen. Tudom, vannak problémáim. Miután emlékeztetsz, eszembe jut egy pár dolog.

- Nekem is.

- Eddig ezeken nem sokat gondolkoztam, de azért szívesen megszabadulnék tőlük.

Őszintén szólva, szívesen lennék szabad.

- Jó. Most, hogy előbbre jutottunk, dolgozzunk együtt! Biztosan lesznek győzelmeink: Büszke vagyok rád.

- Igen Uram, de nekem még be kell fejeznem ezt az imádságot. Ma ez sokkal több időt vesz igénybe, mint általában szokott.

- Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.

- A kenyérért nem kell imádkoznod. Csak segítene, ha fogynál.

Ez már mindig így lesz? Kritizálsz? Csak teljesítem vallásos kötelességemet, és egyszer csak úgy hirtelen megjelensz, és a gyengeségeimre emlékeztetsz!

- Az imádság veszélyes dolog. Kihívást intéz. Kérdéseket tesz fel. Ezáltal teljesen más ember lehetsz. Inkább szeretném nyomatékosabbá tenni: Tarts ki az imádságban! És hogyan folytatódik?

- (Szünet) Merjem továbbmondani?

- Mit nem mersz elmondani? Mitől félsz?

- Már most tudom, mit fogsz nekem mondani.

- Előbb azért csak folytasd.

- Bocsásd meg a bűneinket, mint ahogy mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.

- Mi van a szomszédoddal?

- Na látod, sejtettem. Tudtam, hogy ezzel fogsz jönni! De hát ő hazugságokat mondott rólam, és mások az én családomról beszélnek. És még a pénzt sem adta meg, amivel tartozik. Megesküdtem, hogy ezt visszafizetem.

- Akkor mit jelent a te imádságod?

- Ezt nem gondolom komolyan.

- Legalább őszinte vagy. De szépnek találod azt, hogy másokra haragszol?

- Nem, de talán akkor jobban leszek, ha a bosszúm betelt. Azt fogja legalább kívánni, hogy sohase legyen a közelünkben.

- Számodra ez nem lesz jobb, hanem rosszabb. A bosszú ugyanis nem tesz boldoggá.

Gondold meg, mennyire boldogtalan vagy most. De én mindent megváltoztathatok.

- Meg tudnád tenni? De hogyan?

- Bocsáss meg a szomszédodnak, és én neked is megbocsátok.

Neki is le kell rendeznie a gyűlöletét és a bűneit. De te szabad leszel, és a szívedben békesség lesz.

- Óh, igazad van. Neked mindig igazad van. És fontosabb, hogy rendben legyen a Veled való kapcsolatom, mint a bosszúvágyam a szomszédommal szemben.

- De... (szünet) ... (sóhaj) ... Na jó. Megbocsátok neki. Segíts neki, hogy megtalálja a helyes utat, Uram. Ha most így arra gondolok, nyomorúságosan érezheti magát, mint mindenki, aki állandóan rosszat tesz más embereknek. Kérlek, mutasd meg neki valamilyen módon a helyes utat.

- Na látod! És így talán nem sokkal jobb? És hogy vagy most?

- Na ja, egész jól. Olyan jó érzésem van. Azt hiszem, ha ma este lefekszem, ez lesz az első alkalom, amikor nem leszek olyan rettenetesen túlfeszítve, mint eddig. Talán még jobban is fogok aludni.

- Még nem fejezted be az imádságodat.

- Igen, igazad van. 

És ne vígy minket kísértésbe, szabadíts meg a gonosztól.

- Jó, akkor ezt is megteszem. De kerülj minden olyan dolgot, ami kísértésbe vihet.

- Mire gondolsz?

- Ne kapcsold be a TV-t, mielőtt át nem gondolod, mit akarsz megnézni. Gondold át, hogyan osztod be az idődet, milyen barátokkal barátkozol, és miről beszélgettek. Gondolkozz el azon, mi a számodra becses és értékes az életedben. Mindenekelőtt arra kérlek, ne csak szükség idején fordulj hozzám.

- Az utolsó mondatot nem értettem.

- De hát ezt olyan sokszor megteszed! Valahogy belekerülsz a nehézségekbe vagy egy rossz helyzetbe, és akkor hozzám szaladsz, és ezt mondod: Uram, kérlek, segíts ki ebből, soha többé nem csinálok ilyet. Emlékszel ezekre?

- Igen, Uram. Szégyellem magam, sajnálom.

- Mindig megőriztelek. De te megtartottad az ígéreteidet?

- Nem, legtöbb esetben nem. Eddig mindig azt hittem, meg tudom tenni azt, amit akarok, ha a "miatyánk"-ot elmondom. Például ezt a mai beszélgetést Veled nem terveztem.

- És hogyan folytatódik az ima?

- Tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség, mindörökké. Ámen.

- Tudod, milyen dicsőség lehetne? Minek örülnék igazán?

- Nem, de szívesen megtudnám. Örömet szeretnék szerezni Neked. Egyre inkább kezdem érteni, milyen dicsőség lenne, ha valóban követnélek.

- Ezzel már a kérdésedet meg is válaszoltad.

- Valóban?

- Igen, a dicsőség azt jelenti számomra, hogy a hozzád hasonló emberek valóban szeretnek. Örülnék, ha látnák, hogy a kapcsolatunk feléled. Miután egyes bűneiddel végeztünk, és ezek már nem zavarnak bennünket, csodálkozni fogsz, hogy mit tehetünk közösen.

- Uram, engedd meg, hogy megláthassam, mit tudunk együtt belőlem kihozni!

- Majd meglátod, ezt át fogod élni!

Németből fordította: Komoróczy Gábor