És megparancsolta nekünk az Úr, hogy teljesítsük mindezeket a rendelkezéseket, és féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jó dolgunk legyen mindenkor, és megtartsa életünket az Úr, ahogyan ma is.”

Mózes 5. könyve 6:24

Szinte magam előtt látom, amint egy apa kisfiával beszélget:

„Apa, kérlek, mesélj nekem!”

„Tudod kisfiam, ez a föld nem volt mindenkor a mienk. Valamikor a mi népünk messze földön, Egyiptomban élt és kemény rabszolgamunkát végzett. A fáraó szolgái voltunk és sok sok év szolgaság után Istenhez kiálltottunk. Ő meghallgatott, nagy és veszedelmes jeleket vitt véghez szemük láttára a fáraó háza népén és egész Egyiptom lakóin. Minket pedig kihozott a rabság földjéről és ide vezetett, ahol szabadon és jólétben élhetünk.

Csodás dolgokat tett értünk Isten!

Ha a világ összes vagyona a miénk lenne, sem tudnánk visszafizetni neki. De nem is kell. Ő mindezt azért tette velünk, mert szeret. Csak arra kért, ne feledkezzünk meg róla, hanem minden nap emlékezzünk rá és maradjanak a szívünkben azok az igék, amiket ő mondott nekünk.

Meséljünk arról a sok csodáról, amit velünk tett nektek, gyermekeinknek is. Arra biztatott, hogy nagyon sokat beszélgessünk róla, akár a házban vagyunk, akár úton járunk akár lefekszünk, vagy akár fölkelünk. Legyen mindig a szemünk előtt és ismételgessük, amikor csak alkalom nyílik rá.”

„Mit parancsolt nekünk Isten? Mi az, amit nem szabad elfelejtenünk?”

„Azt, hogy az Úr, a mi Istenünk, egyedül az Úr, nincs más Isten rajta kívül. A legtöbb, mit tehetünk érte, hogy szeretjük őt teljes szívünkből, teljes lelkünkből és teljes erőnkből. Sőt van még valami, aminek nagyon örül: ha látja, hogy szeretjük egymást. Ha szépen bánunk egymással mi a család tagjai, de ugyanilyen kedvesek vagyunk másokhoz is.”

„De apa, nem könnyű dolog jónak lenni!Néha olyan nehéz a másikat szeretni. Főleg ha csúnyán bánik velem.”

„Tudom, ezt én is érzem. Ha csak saját erődből próbálsz engedelmeskedni, lehet, hogy egy darabig sikerül, aztán megint kudarcot vallasz. Ha azonban, ahogy azt Isten megparancsolta nekünk, minden nap odafigyelünk Istenre, ha életünk részévé válik, akár eszünk, akár iszunk, akármit teszünk, akkor ajándékként kapjuk az engedelmességet. Isten adja nekünk. Csak az ő segítségével tudunk engedelmeskedni.

„Miért kell nekünk Istennek engedelmeskedni?”

„Emlékszel arra, amikor azt kértem, hogy ne menj a sziklahasadék szélére?”

„Igen.”

„Azért kértem,mert tudtam, nagyon meredek az a szakadék és nagyon megsebesülnél, ha beesnél. Ugyanígy Isten is meg szeretne védeni minket.

Tudja, hogy milyen veszélyek leselkednek ránk, ezért adott parancsolatokat nekünk.

Ha azokat megtartjuk, úgy ahogy te is engedelmesen nem mentél a szikla szélére, akkor életben maradunk. Sőt Isten azt ígérte, ha teljesítsük rendelkezéseit, akkor jó dolgunk lesz. Érted már, miért olyan fontos Istenre hallgatni?”

„Azt hiszem, kezdem megérteni.”