„Mert az Úr szemei áttekintik az egész földet, és ő megmutatja erejét azoknak, akik tiszta szívvel az övéi...”
Krónikák második könyve 16. fejezet 9. verse
Gyerekkorunkban indiánsátrakat építettünk, hogy elbújjunk mindenki elől. Oda nem léphetett be akárki. Jelszóval léphetett be valaki és le kellett tennie a nagy esküt, hogy ami ott elhangzik, az onnan ki nem megy (mintha hangszigetelt lett volna). Két oldalról szeretném megközelíteni a mai igét, az illusztráció kapcsán. Egyrészt nem bújhatunk el Úr elől, pedig azt gondoltuk és gondoljuk ma is, hogy megtehetjük. Nincs olyan takaró, amely eltakarná valódi énünket. Másrészt viszont annak a fontosságát emelném ki, ami a sátorban történt. Bizalmas kapcsolatot alakítottunk ki, és ehhez hasonlóra van szükségünk az Istennel is. Bizalmas kapcsolatot kialakítani Vele.
Az ige azt mondja, hogy megmutatja erejét, azoknak, akik tiszta szívvel az övéi. Ha valaki érezte már magát kiszolgáltatottnak és volt már igazságtalan helyzetbe, akkor azok együtt éreznek velem, mint amikor én voltam hasonló helyzetben és azt kívántam bár csak nyerné el a bűnös a méltó büntetését. De ez nem helyes indíttatás, hogy rosszat kívánok másnak csak azért, hogy itt a földön kiderüljön, hogy milyen ártatlan vagyok. Az igazi az lenne, ha azt tudnám mondani az Úrnak, hogy Uram te láttad ezt az egész helyzetet és nem csak külső szemlélőként figyeltél minket, hanem láttad azt az indulatot is, ami bennem volt. Kérlek, emlékezz meg rólam a Te igazságod szerint
Kedves Barátom! Az Úr mindent lát. Látja a nyomorult helyzetedet, látja, hogy mi okozta neked a legnagyobb nehézséget mostanában, és azt, hogy mi nyomja a lelkedet. Kérlek, szólítsd meg Istent, és amikor megszabadít téged, nem mulassz el hálát adni Neki!
Kapcsolódó bejegyzések:
Nem lesz többé halál
GALILEAI ASSZONYOK
NEM SZÉGYENÜL MEG ,AKI HISZ
JÉZUS KÜLDETÉSE