" Emlékezzetek az ősrégi dolgokra, mert én vagyok az Isten, nincs más, Isten vagyok, nincs hozzám hasonló! Előre megmondtam a jövendőt, és régen a még meg nem történteket. Ezt mondom: Megvalósul tervem, mindent megteszek, ami nekem tetszik."

Ézsaiás 46,9-10

Egy bölcs tanárom mondta mindig: "A jövőnk alapja, hogy ma tanultunk-e valamit a saját múltunkból." Nem csupán arra gondolok, hogy ismerjük-e a saját történelmünket. Nem is csak arra, hogy megbántuk-e az elkövetett hibáinkat és tanultunk-e belőlük, hogy ne kövessük el újra. Többről van szó. Az igazi kérdés az: Látjuk-e az emberiség történelmében a cselekvő Istent?

Ha most legyintettél egyet, ne aggódj, megértelek. Valamikor én is ezt tettem, de ma mégis másképpen gondolom. Szeretném elmondani, miért.

1. Úgy gondolom, szükségem van arra, hogy értelme, célja legyen az életemnek.

Egyszerűen jönnöm kell valahonnan és tartanom kell valahová. Ha a semmiből jőve a semmibe tartok, akkor valóban szükségtelen volt az itt töltött időm. Az kevés nekem, hogy része vagyok az emberiség láncolatának és az egyetlen jó, hogy valameddig majd az utódok gondolnak még rám, aztán elmerülök a feledés tengerében.

2. A történelemben mindennek célja és értelme van.

Az emberiség előre halad egy vég felé és nem egy állandó körforgásban él, ahol saját történelmét ismétli újra és újra, hogy visszajusson megint a kezdőpontra. A történelem vonala egy egyenes és nem egy önmagába visszaforduló kör. Nem tagadom, rengeteg minden ismétlődött és ismétlődik, de ennek az oka leginkább, hogy nem akarunk tanulni a hibáinkból.

3. Talán ez a legfontosabb ok: A Bibliában szereplő próféciák.

1990-től folyamatosan foglalkozom a Szentírás jövőre vonatkozó kijelentéseivel. Ez nem csupán azt jelenti, hogy az érdekelne, mi történik majd az én jövőmben, hanem azt, hogy Istennek milyen kijelentései voltak a történelem során az akkori jövővel kapcsolatban és azok, hogyan teljesedtek.

Kevesen tudják, hogy a próféciák nagy része viszonylag könnyen megérthető, különösen azok, amelyek már beteljesedtek.

Amikor azokat az ószövetségi szakaszokat tanulmányoztam, amik a Messiás eljövetelét és szolgálatát jövendölték meg, elképedtem azon, hogy azok az írók, akik különböző időben és helyen éltek, és sokan közülük nem is ismerték a másik munkásságát, hogyan tudtak ilyen egységes, helytálló kijelentést tenni Jézus Krisztusról.

De még ennél is megdöbbentőbb volt azoknak a nagyívű kijelentéseknek a vizsgálata, amik a próféták korától egészen napjainkig foglalják össze az emberiség történetét. Ilyen a Dániel könyve 2. 7-9. fejezetei, Máté 24-25. fejezetei és a Jelenések könyve. Nem akarom most ezeket ismertetni, csak egy gondolatot hagy osszak meg most. Ha ezeknek a próféciáknak a történelmi múltra vonatkozó részei már igaznak bizonyultak, akkor mit gondolunk arról, hogy be fognak-e teljesedni a jövőre vonatkozó részei is?

Be fog-e teljesedni az utolsó egybehangzó kijelentés is, hogy végül Jézus Krisztus második eljövetele fogja lezárni az emberiség történelmét?