„Kéré pedig őt az az ember, akiből az ördögök kimentek, hogy ő vele lehessen; de Jézus elbocsátá őt, mondván: Térj vissza házadhoz, és beszéld el, mely nagy dolgokat tett az Isten veled. Elméne azért, hirdetvén az egész városban, mely nagy dolgokat cselekedett Jézus ő vele.”

(Lukács evangéliuma 8. fejezet 38-39. vers)

Akárhányszor olvasom el ezt a történetet, mindig vegyes érzelmek töltenek el. Egyrészt csodálat, hogy Jézus nem törődve a korabeli előítélettel, áthajózik a pogányok Galileájába és meggyógyít egy magatehetetlen, tajtékzó őrültet, bemutatva végtelen szeretetét és hatalmát. Ugyanakkor olyan furcsa, hogy nemet mond, mikor a meggyógyult vele szeretne menni.

S tudom, mindez a misszió miatt, de akkor is… beleélve ez ember helyzetébe magam, kissé csalódott lennék… mikor jön valaki, aki megszabadít, meggyógyít, hála és öröm tölt el, és szeretném jobban megismerni, új életet kezdeni, akkor azt mondja: Nem. Menj vissza oda, ahonnan jöttél, ahonnan elkergettek, azok közé, akik még mindig rettegnek tőled, akiket tönkretettél, megbántottál, akikre szégyent hoztál…

Szomorúan és vágyakozva néznék az egyre távolodó csónakja után, de mivel Ő kérte, persze visszamennék, és elmondanám mit tett velem. S valószínű a közösség látva jelenlegi és korábbi állapotom közötti hatalmas kontrasztot, elgondolkodna, és talán hitre is jutna. Hát igen, ez a misszió…

De mi van azzal, (s valljuk be őszintén a hívők zöme ilyen) akinek nincs az életében ilyen mérvű változás, aki nem volt ördöngös, drogos, alkoholista, köztörvényes bűnöző, aki átlagos életet élve döbbent rá elveszett állapotára? Az talán maradjon csendben? Nem.

„Krisztus tanúbizonyságaiként el kell mondanunk, amit mi magunk láttunk, hallottunk, éreztünk. Ha lépésről lépésre követjük Jézust, jogunk van elmondani a lényegét annak az útnak, amelyen vezet minket. Elmondhatjuk, hogy tettük próbára ígéretét, s hogyan találtuk igaznak. Bizonyságot tehetünk, hogy megismertük Krisztus kegyelmét. Ez az a bizonyságtétel, melyre Urunk hív, s melynek hiányában a világ elvész.” (E.G.White: Jézus élete, 282.o.)

Ne hallgass, hiszen valakinek ma épp a te bizonyságodra van szüksége!