2020. április 18. – Szombat

Miután húsvétvasárnap reggel Jézus feltámadt, először Mária Magdolnának jelent meg, akiből (annak idején) hét ördögöt űzött ki. Magdolna elment, és elvitte a hírt a gyászoló és szomorkodó tanítványoknak. Amikor a tanítványok meghallották, hogy Jézus él, és hogy Magdolna látta őt, nem hitték el neki. Ezután Jézus más alakban megjelent két tanítványnak útközben, amikor vidékre mentek. Ezek visszatértek, és közölték a hírt a többiekkel, de ők nekik sem hittek. Végül megjelent Jézus a tizenegy (apostolnak), amikor éppen asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik látták őt feltámadása után. Azután így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!”

Mk 16,9-15

Elmélkedés:

Szent Márk evangéliumának befejező sorait olvassuk a mai napon. A szöveg összefoglaló jelleggel a feltámadt Jézus három jelenését idézi fel. Elsőként Mária Magdolna kerül említésre, aki húsvét hajnalán elsőként megy Jézus sírjához. Ő lesz az első, aki hirdetni kezdi Jézus feltámadását. Majd a két tanítványról van szó, akik nyilvánvalóan az emmauszi tanítványok. Történetüket, találkozásukat Jézussal, akit a kenyértörésben ismertek fel, Szent Lukács írja le részletesen (vö. Lk 24,13-35). A két találkozást az köti össze, hogy mind Mária Magdolna, mind pedig a két emmauszi tanítvány beszámol az apostoloknak élményükről, elmondják, hogy látták a feltámadt Jézust, de az apostolok nem hisznek nekik. Hitetlenségük a harmadik jelenésnél is kitűnik. Az Úr nehezményezi, hogy apostolai kételkedtek azoknak a szavában, tanúságtételében, akik számukra a feltámadás örömhírét közvetítették.

A történet azt igazolja, hogy Jézus feltámadását követően az apostolok csak lassan indulnak el húsvéti útjukon, amelynek kiindulópontja a hitetlenség és végcélja nem csupán a feltámadásba vetett személyes hit, hanem a feltámadás hirdetése is. Aki ugyanis találkozott a Feltámadottal, annak tanúságot kell tennie róla. Ez nem csak az asszonyokra, az egykori tanítványokra és az apostolokra vonatkozik, hanem rám is.

© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenem, csodálatos gondviselésed által mindannyian arra vagyunk hivatva, hogy Krisztus testének tagjaivá váljunk. Minden egyes tagnak öröktől fogva meghatároztad a maga feladatát, számolva minden ember adottságával. Ebben a rendben örök előrelátásoddal részemre is kijelöltél egy helyet, ahol szolgálnom kell. Uram, készen állok erre a szolgálatra! Kívánj tőlem akár csöndes, hangtalan munkát, akár hősi elszántságot, nagy áldozatokat: követlek, Uram!

Ámen