2020. március 2. – Hétfő

Egy alkalommal Jézus az utolsó ítéletről beszélt tanítványainak: Amikor az Emberfia eljön az ő dicsőségében összes angyalának kíséretében, és helyet foglal dicsőséges trónusán, akkor minden nemzet összesereglik előtte, ő pedig elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára. Azután a király így szól a jobbján állókhoz: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éhes voltam és ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok; idegen voltam, és ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és ti fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!”

Erre megkérdezik tőle az igazak: „Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enni adtunk volna neked, vagy szomjazni, hogy inni adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy ruhátlanul, hogy betakartunk volna téged? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogattunk volna?” Akkor a király így felel: „Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!” Ezután a balján állókhoz szól: „Távozzatok tőlem, ti, átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, és nem adtatok nekem enni; szomjas voltam, és nem adtatok inni; idegen voltam, és nem fogadtatok be; ruhátlan voltam, és nem takartatok be; beteg voltam és börtönben sínylődtem: és ti nem látogattatok meg engem!”

Erre ők is megkérdezik: „Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, és nem siettünk a segítségedre?” Ő pedig ezt feleli majd nekik: „Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebbek egyikével nem tettetek, velem nem tettétek!” Ezek akkor az örök büntetésre mennek, az igazak pedig az örök életre.

Mt 25,31-46

Elmélkedés:

Jézusra jellemző módszer, hogy példabeszédeket alkalmaz mondanivalójának könnyebb megértése érdekében. Amikor például az Isten országáról tanít, akkor többféle hasonlatot is elmond ezzel kapcsolatban. Bizonyára emlékszünk a magvetőről vagy a földbe rejtett kincs megtalálásáról szóló példázatokra. A mai evangélium azonban, amely a végső ítéletet mutatja be, nem egy példabeszéd, nem egy tanulságokat hordozó kitalált történet, hanem Jézus látomása arról, hogyan fogja majd Isten, az igazságos bíró megítélni az embereket a földi életben végzett vagy éppen elmulasztott cselekedeteik alapján. Senkinek ne legyenek tehát kétségei, az ítélet úgy fog történni, ahogyan azt Jézus elmondta.

Az emberek kétfelé állíttatnak, tehát nem mindenkinek lesz ugyanaz a sorsa. Egyesek az üdvösségre, az örök életre jutnak, mert jócselekedeteikkel, az irgalmasság gyakorlásával ezt érdemlik. Mások viszont, akik elmulasztottak jót tenni szükséget szenvedő embertársaikkal, az örök kárhozatra jutnak.

A történetben talán az a legcsodálatosabb, hogy Isten előre megmondja, hogy mik lesznek az ítélkezés szempontjai és a jutalom vagy büntetés kérdésében sem árul zsákbamacskát. Pontosan tudjuk, hogy jócselekedeteink vagy mulasztásaink eredményeként mit kapunk. És pontosan tudjuk, hogy mit kell tennünk annak érdekében, hogy az igazak jutalmát, a mennyországot elnyerjük. Éljünk ennek megfelelően!

© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! A te küldetésed az volt, hogy tanítsd az embereket és csodáiddal megmutasd Isten irgalmát. Tanításod és csodáid, a te emberek iránti szeretetednek a jelei. Ugyanakkor az Atya iránti szeretetedet is megmutatod bennük, hiszen mindig neki engedelmeskedsz, az ő akaratát teljesíted. Segíts, hogy növekedjen bennem az emberek iránti szeretet és Isten felé is megmutassam szeretetem. Segíts minket, hogy szavaidban felismerjük az üdvösség örömhírét! Urunk, mutass nekünk utat az Atyához és vezess minket hozzá!