"A balgák ugyanis amikor magukhoz vették lámpásukat, nem vittek magukkal olajat, az okosak viszont a lámpásukkal együtt olajat is vittek korsókban."

Máté írása szerinti evangélium 25:3-4

Úgy hittük feleségemmel, fölkészültek vagyunk, hogy megmásszuk a Zempléni hegység csúcsát, a Nagy-Milicet (894 m). Volt két jó hátizsákunk, megpakolva tápláló elemózsiával (de nem túl sokkal, nehogy hátráltasson bennünket a súlyuk), kellő mennyiségű vizünk, két pár kiváló minőségű túra-bakancsunk.

Indulás előtt gondosan áttanulmányoztuk a térképet, hogy milyen jelzéseket kell figyelni, és milyen útjelző pontokon kell áthaladnunk. Arról is meg voltunk győződve, fizikailag is készen állunk erre a megmérettetésre. Mindketten rendszeresen mozogtunk, és nem egy nagy túrát tettünk már meg közösen. Minden megvolt hát, hogy jól sikerüljön a kirándulás, és sokáig nem is éreztük semminek sem hiányát.

Először a Füzéri várat néztük meg, majd nekilendültünk a csúcsnak. Jól tartottuk a tempót, és egyre magasabbra emelkedtünk. Kellő megelégedéssel töltött el bennünket, mikor fölértünk a csúcsra. Csináltunk néhány képet, majd elfogyasztottuk az elemózsiát. Mikor aztán az órára pillantottunk, kezdtünk aggódni. Az októberi óraátállítás ideje volt, egy órával korábban ment le a nap, mint számítottuk, és hát már jócskán benne voltunk a délutánban.

Nem élvezhettük hát sokáig a csúcs dicsőségét, indulni kellett visszafele. Még javában az erdő sűrűjében voltunk, mikor ránk esteledett. Ekkor döbbentünk rá, hogy alapos felkészülésünkben egy egészen apró dologról elfelejtkeztünk: nem pakoltunk zseblámpát.

Akkori hanyagságunkon, és az utolsó másfél-két óra botorkálásán persze ma már csak mosolygunk. De kevésbé nevetséges azoknak a példázatbeli szüzeknek a sorsa, akik lámpásukhoz nem pakoltak elég olajat. Jézus arra tanít példázatában, hogy a hit csúcsához többre van szükség, mint azok az emberi erőfeszítések, melyek alapján vallásilag jól felkészülteknek tarthatjuk magunkat.

Hogy megtaláljuk a helyes utat, és ne is térjünk le róla, rendelkeznünk kell a „világ világosságával”; egészen pontosan fogalmazva, neki kell rendelkeznie velünk: „Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága” (János írása szerinti evangélium 8:12).

Kapcsold be ma is a lámpádat, nehogy eltévedj!