„Fölépítik fiaid az ősi romokat, falat emelsz a régiek által lerakott alapokra; a rések befalazójának neveznek, aki romokat tesz újra lakhatóvá.”

Ézsaiás könyve 58:12

Régen volt... - Mondod magadban, miközben visszagondolsz a kezdetekre, a te történeted kezdetére, ami közted és Isten között íródott. Vagy legalábbis arra a kezdetre, amire emlékszel. Régen volt. Régi az emlék, az érzés, a tűz, ami akkor fellobbant. Akkor minden olyan világos volt, olyan könnyen érezhető, szinte tapintható az Isten jelenléte. Sok idő telt el azóta, hosszú az út, mely odáig visszavezet. Sok dolog történt. És sok dolog változott. Túl sok. 

Felépült egy vár a biztos Alapra, egy egész erődrendszer, melynek falait az idő és az élet keményen próbára tette. Talán a repedések csak közelről látszanak. Talán csak "szépséghibák". De az is lehet, hogy itt-ott omladozni kezdett a fal. Vagy talán úgy érzed, minden, ami régen volt, ma már csak romokban hevér, és nem vagy biztos abban, hogy érdemes-e még időt és energiát áldoznod a váradra. 

Nem tudom, hogyan ébredtél ma reggel, nem tudom, milyen terveket forgatsz magadban, nem tudom, éppen hogy éled meg az Istennel való kapcsolatodat. De azt tudom, hogy Ő egy gyönyörű üzenetet küldött ma neked és nekem. 

Még nincs veszve semmi. A romokból új élet támadhat, a régi tűz ismét loboghat, a kapcsolat helyreállhat közted és közte. Van remény, barátom! Isten nyitott arra, hogy megjavítsa, felfrissítse, vagy ha kell, újrakezdje veled a kapcsolatot. Ő kész veled szerszámot fogni, és nekilátni felhúzni az új falakat a régi, biztos Alapra. Ő szeretne gyógyulást adni neked. Szeretne téged újból egésznek, teljesnek, boldognak látni. Szeretné betömni a réseket, megjavítani azt, ami elromlott. Ő tudja, hogy nem éri meg veszni hagyni a várat, hiszen számára egyedi és pótolhatatlan érték lapul benne: Te magad. 

Hát ragadd meg az Ő kezét, és engedd, hogy munkához lásson, és bevonjon téged is ebbe a folyamatba! Ne hagyd veszni a történetedet! Ne mondj le Istenről, mert ma még újrakezdheted, ma még van remény!