„Ne szégyelld hát a mi Urunk bizonyságtételét, se engem az ő foglyát; hanem együtt szenvedj az evangéliumért Istennek hatalma szerint.”
(Timótheushoz írt második levél 1. fejezet 8.vers)
Néhány évvel ezelőtt az egyik gyülekezeti taggal sürgős elintéznivalónk akadt. Ám mivel nagyon elfoglalt volt, mondta szaladjak be a munkahelyére és ebédszünetben megbeszéljük, amit kell.
Ahogy odaértem, az irodában munkatársa fogadott, megemlítve, hogy akit keresek annak ki kellett szaladnia valamiért, de mindjárt itt lesz, és addig üljek le. Kis idő múlva megkérdezte, hogy amúgy milyen ügyben keresem a kollégáját.
Mondtam, hogy a lelkipásztora vagyok és egy gyülekezeti dolog miatt keresem. Erre elkerekedett szemmel csak annyit mondott: „Nem is tudtam, hogy a XY vallásos!”.
Ezen aztán én gondoltam el; milyen hitélete, magaviselete, munkamorálja lehet annak, akiről nemhogy azt nem tudja a közvetlen munkatársa, akivel több éve együtt dolgozik, hogy adventista, hanem még vallásosnak sem tűnik!
Persze, én sem azt mondom, hogy úton-útfélen állandóan vallásos meggyőződésünket hangoztassuk, vagy olyanok legyünk, mint a farizeusok „akik a gyülekezetekben és az utcák szegeletein fenállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek” (Máté 6:5), viszont Jézushoz tartozásunknak meg kéne látszani rajtunk…
Így, ma reggel imádkozz azért, hogy szavaiddal, tetteiddel, mozdulataiddal bátran hirdesd, hogy szívedben Isten szeretete él.
„Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt; Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt.” (Máté 10:31-32)
Kapcsolódó bejegyzések:
Nem lesz többé halál
GALILEAI ASSZONYOK
NEM SZÉGYENÜL MEG ,AKI HISZ
JÉZUS KÜLDETÉSE