„A lisztesfazék nem ürült ki, az olajoskorsó sem fogyott ki, az ÚR ígérete szerint, amit megmondott Illés által.”
Királyok első könyve 17. fejezet 16. verse
Nehéz idők. Vannak, akik csak a képernyőről ismerik ezt a fogalmat. Legyek irigy rájuk? Inkább választom a megpróbáltatást. Miért? Szeretek megdolgozni azért, amim van. Őszintén szólva, nincsenek olyan emlékeim, hogy valaha is éheztem volna. Azonban volt más megpróbáltatás. Véleményem szerint a szükség, mint fogalom két irányú.
Az egyik megközelítési lehetőség meglehetősen egocentrikus. Minden magamnak, és abból is a legjobbat. a silánnyal nem elégszünk meg. A másik megközelítés az Isten szemszögéből van, aki azt adja meg számomra, ami az épülésemre szolgál, tehát a fejlődésemhez szükséges javakat kapom meg. Ez a két irány gyakran nem egyezik. Mert van az úgy, hogy megkérdezem, nekem mért nem lehet ilyen vagy olyan tárgyam, vagy akár tulajdonságom? Megkérdezem: nekem mért csak ennyit adtál, és annak miért annyit? Én csak ennyit érdemlek?
Akik voltunk már szükséghelyzetben és ki is jöttünk abból, tapasztalatból elmondhatjuk, hogy pontosan azt kaptuk, ami nekünk a legjobb volt. Pedig közben a rengeteg kérdés fogalmazódik meg a gondolatainkban. Az Isten nem akar neked rosszat! Csak jót! Nem akarja hogy beteg legyél, és azt sem akarja látni ahogy szenvedsz, mert elvesztettél valakit aki közel állt hozzád.
A legjobbat akarja neked, mert Isten az aki a legjobban ismer téged, és pontosan tudja mire van szükséged. Ezt nehéz elhinni, felfogni meg talán még nehezebb. De a mai napodat próbáld úgy élni, hogy minden lépésedet Isten irányítja majd, és azt akarja, hogy neked csakis a legjobb jusson!
Kapcsolódó bejegyzések:
Nem lesz többé halál
GALILEAI ASSZONYOK
NEM SZÉGYENÜL MEG ,AKI HISZ
JÉZUS KÜLDETÉSE